hétfő, 10 augusztus 2015 20:00

Akkor a félelem

Mint írtam van a negatív és a párja a pozitív félelem. Mindegy melyiket nézzük, mert igazából nem a félelem a főszereplő. Akár hiszitek akár nem maga a félelem már csak egy végtermék (ok-okozat). Saját bonyolult elménk teremtménye.

Ha nem így lenne, akkor vasárnaponként, mikor kiderül a kis otthonomban, hogy vagyok valaki, (asszonykám kiabál, hogy valaki, hozzon kenyeret, tejet, bármit a boltból) én pedig rohanok J, nos akkor a boltban vásárolhatnák félelmet, vagy ép bátorságot. De mint ti is tudjátok, ilyet nem árulnak. Ha valakinek bármelyikből van, az azt jeleni, hogy azt ő maga gyártotta, és a lényeg ebben rejtőzik. Ti magatok vagytok a teremtők. Akár tetszik, akár nem, a ti világotokat és érzéseiteket saját magatok teremtitek. Lehet ezt megmagyarázni, lehet elmismásolni. Minden esetre felhívom a figyelmeteket, hogy nem engem, nem mást, hanem saját magatokat csapjátok be.

Kategória: Ti írtátok
hétfő, 20 július 2015 07:15

Félelem a veszteségtől

Sziasztok!

Pár hete vagyok itt veletek a Trading room-ban. Akik bejárnak Tamásnak ismernek, amúgy Yota néven közlekedem a világban.

Magamról röviden talán annyit, hogy kb. 5 éve foglalkozom a tőzsde világával, melyből lassan 2-3 évet Elliott elvei alapján igyekszem szebbé tenni. Igen, tudom, hogy maga Elliott nem kereskedhető rendszer, de nekem nagyon nagy segítség abban, hogy felmérjem hol és merre járok egy trendben az aktuális trendszinten. Egész életemet a maximalizmus jellemzi, ebből kifolyólag a tőzsdét se tudtam másképp csinálni. Mindenkép kellett találnom valamit, ami segít abban, hogy megértsem a miérteket. Igen a miérteket J. Elsőre miután letakarítottam a chartokról a rengeteg indikátort és végre megláttam magát az árfolyam szalagot az kapott figyelmet, hogy bizonyos időközönként ugyan azokat az alakzatokat látom. Ezen felismerés vezetett el Elliotthoz. Aztán mikor kicsit megismerkedtem vele jött a felismerés, hogy szép és jó. de véletlenül se nevezhető egyszerűnek. De ha belefogtam igyekeztem nem próbálkozni, hanem tenni a dolgot. ( kedvenceim egyike, YODA: Tedd, vagy ne tedd, de ne próbálkozz!).

Nos, ehhez kellettek az évek. Lassan talán értek belőle valamit, de ehhez rengeteg munka, idő és alázat árán jutottam el. Persze az igazat megvallva, Szókratész szavaival élve: „minden ember azt hiszi, hogy tud valamit, de ő azt hangsúlyozta, hogy ő azért bölcsebb ezeknél, mert tudja, hogy semmit sem tud!„. Így maradok a „semmimnél”, nekem ez már megfelel. Igyekeztem összevadászni a nagyvilágból (nagy tudású emberektől) a megfelelő „szerszámokat”, melyekkel felszerelhettem a saját kis szerszámos ládámat, ami úgy és olyan módon képes működni, ami a személyiségemnek megfelel.

Apropó, személyiség! Abba is komoly munkát kellett fektetnem. Az alap, amivel útnak indultam a nagy életbe, nem a tőzsde világára volt megkomponálva. Erre rá kellett ébrednemJ Persze a saját káromon tanultam meg. De gondolom így kellett lennie, hisz ugye véletlenek nincsenek. De akkor rólam ennyi legyen elég, mert lehet már sok is.

Térjünk rá a címben elhangzott gondolat kibeszélésére.

FÉLELEM A VESZTESÉGTŐL.
Nehéz belekezdeni a témába. Azt hiszem érzékeny terület. Van aki felismeri és persze van aki nem. Lesz aki bevallja magának és persze lesz aki nem. De mindenkép megjelenik. Ha másért nem, akkor azért, mert a „civil” életben alap, hogy ami a miénk azt félteni kell és természetesen jobb esetben az is alap, hogy azt nem vehetik el tőlünk. Aztán belépünk a tőzsde világába és jönnek a meglepetések. Ki gyorsabban, ki lassabban, de ráébredünk, hogy ott nem működnek a normál életben megszokott szabályok. Nagyon gyorsan megtapasztaljuk, hogy mindenért „megbüntet” a piac. Hirtelen egy olyan világban találjuk magunkat, ahol mindenki azt teheti le a saját asztalára, amit másoktól zsákmányolt. A legrosszabb ebben, hogy ezt szó szerint kell érteni. Minden, ami a számlánkra íródik, mások számláján mínuszban jelenik meg.

Természetesen a mi mínuszunkkal valaki boldogabb lett. Ezzel önmagában nagy baj nem is lenne, de valami mégis történik. Olyan területre érkezünk, ami igencsak megviseli a lelki világunkat. Egyik napról a másikra a többség nem azért ül le kereskedni, hogy gyarapítsa a számláját. Elindul egy spirál, ami ott kezdődik, hogy előtérbe kerül a visszakeresni kifejezés. Ekkor már a félelem megjelenik a tudatalattinkban és észrevétlenül, de irányítja a kereskedéseket. Persze sokan letudják győzni, ha nem is az önbizalommal, ami ugye némi bátorságot generálna. Sokkal inkább nyúlnak a haraghoz, ami dühöt szül, jön a már csak azért is, nem lehet, hogy nincs igazam és sorolhatnám. Úgy lehet oldalak telnének meg az elménk hatalmas mivoltából fakadó végtelen megállapításokból. Minden megjelenik, legfőképp a ki és kik tehetnek arról, hogy velünk ez történik. Mert ugye azért az alap, hogy nem MI vagyunk a hibásak J Lesz, akinek szerencséje van és egy két stop nélküli kereskedés 0-ba hozza a mínuszát. Győztesnek érzi majd magát és persze okosnak. Úgy gondolja megtalálta a receptet. De ekkor még nem tudja, hogy csak időt kapott a piactól. A következő nyitás már elindítja, azon az úton ahol azok járnak, akikkel nem volt kegyes a piac. A végét nem írom le.

yota felelem

De mi is a baj a félelemmel? Mint írtam akár bevallva, akár titkolva, de a tudatalattiban ott van. Attól a pillanattól, hogy megjelent a kereskedésünkben eltűnik a varázsalt. Nem lesz meg az élvezet, ami a demó kereskedést jellemezte. Fájdalommal jár minden egyes tik, amit ellenünk tesz meg az árfolyam. Szinte természetes lesz, hogy amint belépünk, az ár fordul, persze ellenünk. Mindig a stopunkat keresi, amit nem tudunk másképp kezelni, mint azzal a varázslattal, hogy átalakítjuk csúszó stoppá. Aztán amikor végre nagy nehezen az irányunkba fordul az ár, akkor jön csak az igazán nehéz időszak. (Ez lenne a pozitív stressz.) A félelem még mindig jelen van, csak itt már nem attól félünk, hogy vesztünk. Itt már nagyobb a probléma, azt kell félteni, ami elméletileg már a mienk. Ebből jön az a megoldás, hogy akkor nagyon gyorsan zárni kell. Nem merem feltenni a kérdést, mármint, hogy ismerős e történet. Ezt döntse el mindenki maga.

Tudom kicsit elnagyoltam a dolgot, de szerintem nagy vonalakban benne van mind az, amin keresztül vezet az út annak, aki meglépte az éles számla nyitást. Miután ki így, ki úgy megélte ezt az időszakot jön egy következő szint. Illetve egy nagy döntés. Lesz, akinek ennyi elég és feladja, de sokan lesznek, akik belátják, hogy valamit tenni is kell a dolog mögé, mert annyi mégse elég amit a kedves bróker hirdetett, illetve mondott a kereskedés világáról.

Mára azt hiszem ennyi, mert elég hosszúra sikerült. Ha jelzitek, hogy érdekkel a megoldás a félelemre akkor nagyon szívesen folytatom.

Yota

„Nincs „shotcut”, nincs egy könnyebb, vagy rövidebb út a kiserdőn keresztül. Ne keress „kiskaput”, ne akard megoldani „okosba”, mert NEM LEHET. Végig KELL JÁRNOD a sikerhez vezető utat, nem lehet bevenni pirulában. „

Kategória: Ti írtátok
 

Hozzászólások

  • Tisztelt Danko Zoltan. Hova forduljak panaszommal a BCFX broker szamlam volt ,de a Brexitre valo hivatkozassal be kelett a szamalt…
    Best Choice bróker felfüggesztés
  • Szia Zoltán! Tudtommal létezik olyan program ami közösít különböző számlákat. Történetesen, ha van 2 számlám, az egyiken van 100 a…
    Metatrader4 tippek-trükkök
  • Köszönöm minden kezdő nevében. Én, sajnos még október végéig dolgozom. Utána jön számomra a "Kánaán". Nyugdíj képében.
    Duna-parti trader parti
  • Kedves Cím! Án pozício meretezöt keresek MT5 höz. Tudzs esetleg ötletet adni , honnan tudok beszerezni? Neketek van esetleg ilyen…
    Pozíció méret számoló Dávidtól
  • Kedves Zoli! Azt nem tudod véletlenül, hogy az ActivTradesnek megszűnt a magyar nyelvű ügyfélszolgálata, illetve a magyar nyelvű weboldala, vagy…
    Az ActivTrades elköltözött

Idézet

"A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra."

Paulo Coelho

Reklám