szombat, 12 augusztus 2017 16:35

Stop vagy nem stop

Írta:
Értékelés:
(5 szavazat)

STOP vagy nem STOP? Kicsit másként talán azt is kérdezhetném, „lenni vagy nem lenni”.

kockázatVéleményem szerint egy örök téma, ami folyamatosan előtérbe kerül, ha akarjuk, ha nem. Két csoport létezik, az egyik használja a másik nem. A magyarázat mindkét oldalnak akad bőven, kifogyhatatlanul. Természetesen én is leparkoltam az egyik oldalon. Legalábbis mára elérkeztem oda, ahol a saját egyéni véleményem szerint egy kereskedőnek állnia kell. Mivel az tiszta, hogy miért itt, inkább a másik oldalt igyekszem megvizsgálni. Aki ott, azok vajon miért ott?

Az a történet, hogy mi a jó számomra, az nem kérdés. Abban a „világban” ahol én dolgozok, azok az emberek, akikkel kapcsolatom van, akikről tudom, hogy „megélhetési kereskedők”, szigorú szabályok szerint építették be a kockázat kezelés történetbe a STOP használatát. Ez olyan része a „rendszerüknek” ami… No, de erről majd egy kicsit később.

Nézzük ezt a nincs STOP dolgot. Mi lehet a magyarázat?

Igen, ez a legjobb rész. Ezt mindenki nagyon meg tudja magyarázni. Ebből kifolyólag ezt nekem már nem kell megtennem. Van, aki „újításnak” hívja, van aki ezért – van aki azért. A lényeg, hogy sokan vannak. Okosak és persze tudják, hogy mit csinálnak. Amiről én szeretnék pár gondolatot megosztani az az ok lenne, ami kiváltja ezt a történetet. Természetesen ez is csak egy esetleges magyarázat, amit én gondolok bele a dologba.

Vitatkozni nem tudok, és persze nem is akarok senkivel. Bármilyen hihetetlen nekem minden jó úgy ahogy van. Igazán önző vagyok ezen a téren. Semmi más nem érdekkel, csak én magam. Ezt párosítom egy csipetnyi őszinteséggel, amivel tudom, hogy sokszor bántok másokat. Persze azt is tudom, hogy nem a bántó szándék az, ami engem vezérrel. Tisztában vagyok vele, hogy a túloldalon nehéz úgy meghallani a szavakat, hogy az azt szolgálja, amiért kimondásra kerültek. Ez már egy külön történet, amiért már annak kell dolgozni aki hallgatja a szavakat. Nehéz dolog őszintén élni, ezt igazolni tudom. Viszont szerencsére, ha nem is sokszor, de az élet is igazolja, hogy azért vannak, akik megértik az üzenetet. Volt rá példa, hogy egy beszélgetés vége az lett, hogy sírva távozott, aki hallgatott. Volt ilyen, de ugyanez az ember volt, aki ezután azért keresett meg, hogy köszöntét fejezze ki. Elmondása szerint szörnyen fájt, de valamiért egyszer csak ráébredt, hogy nem mást halott, mint az „igazságot”. Akkor és ott megértette, nem azért fájt amit halott, mert bántottam, a fájdalmat az „igazság” okozta. Talán joggal nevezhetjük ébredésnek magát a folyamatot, ami ezután következett nála …….

De vissza a témához. Az okok.

1, FÉLELEM

Igen, de mitől is? Félelem a VESZTESÉGTŐL.
Azt hiszem ez az alap. Ezt kellene észrevenni, és megérteni. Ez az érzés, ami blokkol, és téves utakra viszi a cselekvést. Ha valamit a félelem vezérel annak a vége a menekülés. Nincs vele gond, valószínűleg ez emberi reakció a túlélésre. Ez rendben is van, csak ugye a tőzsde világában ez nem tud működni. Itt nincs miért menekülni. Tudom és látom, hogy vannak, akik üldözöttként élik az életüket kereskedés közben. Őket márpedig figyelik. A bróker mást se tesz, mint a stopjaikat kergeti…… Ismerős? Persze ugye az tiszta, hogy ez megint nem más így, mint magyarázat.

Ennek és hasonló problémáknak a megoldása ugye a CSUSZÓ STOP, aztán mikor már annyit kell húzogatni, hogy unalmassá válik, jön el a pillanat amikor egyszerűbbnek tűnik letörölni. Illetve ott vannak a profik, akik már alapból nem bajlódnak ilyen felesleges dolgokkal. Tulajdonképen, ahogy egy nem kis előadáson (kb. 500 ember hallgatta az előadót) hallottam egy óvatlanul feltett kérdésre adott válaszban: „MINEK AZ? MINEK BETENNI MIKOR UGY IS OTT ÜLÖK?!” No igen, persze.

Természetesen ez is egy megközelítése a dolgoknak. Nincs ezzel semmi gond, sőt. Ismerek olyanokat, köztük magamat is, akik különösen örülnek az ilyen hozzá állásnak. Nem tudom kell e mondanom, hogy a tőzsdejátékban egymás pénzére vadászunk??? Ebben a kérdésben megbujt a válasz is, mármint, hogy mi az öröm oka. De haladjunk, lépjünk túl a félelem dolgon. Talán nem lep meg senkit, de ezzel nem zárható le a történet.

2, EGÓ

Vagy kicsit kibontva a „NEHOGY NE LEGYEN MÁR IGAZAM” mentalitás.

Ismét egy fejben futó történet. Valami, ami mélyen ott lakik mindenkiben. Valamiért úgy vagyunk összerakva, hogy mindig az igazunkat keressük. Ennek tükrében egy nehéz történet, hogy bármilyen cselekvésünknek az legyen a vége, hogy nem úgy van, ahogy azt mi gondoljuk. Visszatérve a STOP dologra. Ha azt valamiért eléri az ár, akkor ugye vége. Vagyis az EGO nyelvére lefordítva, akkor nem volt igazunk. Nem tudom ezt túlmagyarázni, voltak, akik már megtették helyettem, ezért inkább idéznék:

„Bár kevesen ismernék be, de igazság szerint a tipikus trader azt akarja, hogy igaza legyen minden egyes tradben. Megszállottan próbál keresni bizonyosságot ott, ahol egyszerűen nem létezik. A dolog iróniája, hogyha teljesen elfogadná a tényt, hogy a bizonyosság nem létezik, akkor létrehozná a számára szükséges bizonyosságot. Teljesen biztos lenne a bizonytalanságban. Amikor eléred az egyes setupok bizonytalanságának elfogadását, és minden egyes pillanat egyediségét, a kereskedéssel kapcsolatos frusztrációid véget érnek. Továbbá nem leszel többé hajlamos azokra a kereskedési hibákra melyek lerombolják az önbizalmadat.” - Mark Douglas: Traiding in the zone

Az igazság keresése………..

Ebben a világban ez nem nagyon létezik, legalábbis nem ezzel a kifejezéssel. Maga a kereskedés nem arról szól, hogy megmondjuk a TUTIT. Ez szinte egy lehetetlen feladat. Aki ezt kergeti, az csak saját magát csapja be. Tetszik vagy sem, a kereskedés nem erről szól! /Csendesen megjegyezném, ez egy kicsit már túlmutat a STOP történeten/ Akár tetszik, akár nem, be kell látnunk, hogy előnyt csak akkor, szerezhetünk, ha tudatosan tisztában vagyunk azzal, hogy „módszerünk” valószínűségen alapul. Azaz igazából bármi, amit végzünk, nem más, csak erős becslés. Ebből kifolyólag nem tévedhetetlen. Talán ennek kellene a legelső leckének lennie, amit meg kellene tanulnunk, mint kereskedő. Tovább ragozva, mondhatnám azt is, addig semmit nem érdemes kötni, amíg ezt nem tanultuk meg.

Tudjátok az igazság az, hogy mindenki „nyerni” megy a piacokra. Jobb esetben ezért mindenki megtanul valamit. Szoktam mondani, hogy nekünk az lenne a dolgunk, hogy megtaláljuk azokat, akik felületes, vagy hiányos tudással mennek ki a piacra. A pimasz mondatom: „látom a hibákat”. Pimasz vagy sem, a lényeg, hogy igaz. Hamar kiszűröm azokat a tényeket, amiket azok hagynak ott a charton, akik nem felkészültek. Egyszerűen kiabál a történet, hogy épp most sétálnak csapdába a „gyenge kezek”. Ők azok, akik nincsenek arra felkészülve sem tudás sem pedig mentális alapon, hogy márpedig az ár a jelzés ellenére választhatja a másik utat. Már mondtam, NINCS TUTI.

Mindig van másik kimenettel, mint ami lehetséges. Tetszik vagy sem, azok lesznek a „lúzerek” akik nem tudnak alkalmazkodni. A felkészületlenek, akik kétségbeesnek, akiket meglep, ha a piac ép egy másik utat választ. Tudom, sokan érvelnek a manipuláció történettel. Persze és igen, egész biztos nem lehet máskép.  Mindenesetre csendesen megjegyezném, hogy létezik olyan, hogy „erős kezek”. Ha a tudás mögött egy kis tőke is megbújik, érdekes dolgokra képes páros tud kialakulni belőlük. De a lényeg, amire ki akarok lyukadni, annyi lenne, hogy a „meglepetésekre” illene mentálisan felkészülni. Ha másért nem, hát azért, hogy ne legyen meglepetés. Persze itt megjegyezném azt az apróságot, hogy ezekre a meglepetésekre, amik elé a piac állít minket 150 év kereskedői gyakorlat sem lesz megoldás. Valamin változtatni kell, méghozzá nagyon.

Mondom a magamét, bár szeretném tudni, hogy nem feleslegesen. Erre a történetre, amiről beszéltem a STOP nélküli kereskedés nem jelent megoldást.

3, Mi történik, miközben ellenünk megy az ár?

Mert ugye megteheti. Megteheti, mert nincs ott az a piaci megbízás, ami a „rossz döntés” eredményét lezárná.  Márpedig, ha ez nem történik meg, elég furcsa dolgok alakulhatnak ki. Persze mindig kérdés, hogy az adott helyzet, egy trend milyen fázisában történik. Vannak egyszerűbb és sajnos léteznek nehezebb helyzetek. Igazából mindegy melyik történik. A lényeg, hogy szétesik a fókusz. Az a fókusz, aminek a kereskedésről kellene szólnia. Ehelyett megjelenik a túlélésért folytatott harc. Mindegy ki mit mond, ez nem lehet más, mint harc. Ez a program fut ott mélyen. Nem hiszem, hogy bárki élvezni tudná, hogy a piac ellene megy, és teszi ezt minden kontrol nélkül. Itt jön a képbe az alávásárlás, vagy nevezzük hígításnak. Oké, bocsánat, akkor legyen a méltán világhírű Martingale stratégia. Máris egyre mélyebre jutunk. De nem, itt én meg is állnék. Ennyi is sok. Őszintén mondom, nem gondolom, hogy erre létezhet megoldás. Egyetlen kérdés vár itt már csak válaszra. Kinek meddig bírja a tőkéje. Ennyi, tehát a MEDDIG, semmi más.

De kérném, hogy most egy kicsit vezessük át a dolgot arra az oldalra, hogy mi NEM történik aközben, amíg ebben az állapotban küzdünk a piaccal. No mi az, ami ilyenkor kimarad? A válasz szörnyen egyszerű. Ilyenkor elmarad mindaz amiért tulajdonképen oda ültünk a gép elé. Igen, ilyenkor senki nem kereskedik. Kereskedési szituációk tucatjai, vagy akár százai (függvénye a milyen mélyen járunk dolog) peregnek le anélkül, hogy rájuk figyelnénk. Ehelyett mi ugye „sebzett vadként” menekülünk és igyekszünk életben maradni.

Igen, a piac lesz olyan kegyes és megteszi, hogy visszamegy a kiindulási ponthoz. Megteszi, hogy úgy érezhessük, igazunk volt. Hálás történet. Azt már le se írom, hogy a mélységeket megélt történet vége az, hogy pár pont pluszban (értéktelenül) zárásra kerülnek. Így lesz igazán szép és kerek az egész történet. Nem elég a „szenvedés” még kimarad az „értelem” is. De mindegy is……… Mindenki a maga élete teremtője……… Persze kinek a pap, kinek a papné…….

Ami viszont fontos lenne. Akár értitek, akár nem, akár tetszik, akár nem. A tőzsde világában egyetlen egy dolog van a mi kezünkben. Egyetlen egy dolog, amit mi határozunk meg, amit mi kezelünk. Ez pedig nem más, mint a KOCKÁZAT ÉRTÉKE. A stop távolsága és az arra betett pozíció méret az egyetlen dolog, amiről tudatosan, találgatások nélkül hozhatunk döntést. Minden más nem a mi kezünkben van!

Tehát a kockázat mérete…..

Kicsit feljebb belekezdtem valamibe, amit félre tettem. Talán itt van értelme újra elővenni. Tehát azok a kereskedők, akik szigorú szabályok szerint építették be a kockázatkezelés történetbe a STOP használatát. Ők lenének azok, akik megértették ennek a dolognak a fontosságát. Valahogy rájöttek, hogy mindaz, amit csinálnak egy életre szóló történet, amiben a tökére hatalmas szükség van. Szükség van rá, mert dolgozni csak abból lehet. Ennek fényében és tudatában mondhatnám, hogy a tőke védelmét hasonló fontosági szintre emelték, mint ahol a saját életük szereppel. Az egész „szakma” lényege a tartósságban rejtőzik. Tartósan, és kitartóan csinálni kell a dolgot ahhoz, hogy egyszer valaki elérkezhessen oda, hogy tényleg pénzt termel, tehát azt mondhatja, hogy „megélhetési kereskedő”. De nem lehet tartósságról beszélni, ha nincs meg a fedezet. Igen, azt hiszem tényleg egy ördögi kör…….. Talán itt válik érthetővé a „lenni vagy nem lenni” megjegyzés.

Ezt lehetne tovább boncolgatni, de azt hiszem már így is többet írtam, mint amit akartam. Elnézéseteket kérem, ha hosszú lett!!!! Remélem lesz, aki nem csak olvassa, hanem esetleg érti is, amiről beszélni próbáltam.

Megjegyzésként még pár sort.

Ha jól számolom, lassan két éve vagyok itt köztetek. Ez a két év igazi „aranybánya” volt bizonyos dolgok megértésében. Nem mondom, hogy egyszerű volt megértenem az üzenetet, amit nekem szántatok, de mára azért talán célba ért. Ha lassan is, de megértettem azt a dolgot, miszerint nem lehet azon segíteni, aki nem kér a segítségből. Ma már tisztán tudom, hogy nagy hibát követtem el mikor segítő szándékkal álltam a világ elé. Igen, persze szemét vagyok, igen ez így igaz. Szemét, mert azért ingyen senkinek nem osztogatok semmit (bár, véleményem szerint ez az iromány is tartalmaz érdekes dolgokat). De a lényeg. Azt hiszem eljutottam oda, hogy kimondjam elég volt. Nem harcolhatok olyan dolgokért, ami nem kell a világnak. Azt hiszem elértem a végéhez. Ráébredtem, hogy jobban járok, ha megtudakolom a „bölcsektől”, hogy miként kell élni eben a világban. Nem tudok és nem is akarok küzdeni olyanokkal akik, ……………… Nem hozok neveket, ez olyan, akinek nem inge…. történet.

Azt nem mondom, hogy távozom, mert annyira még nem terhelt a „biztosítékom”, de erősen elcsendesedem. Ha másnak nem is, de nekem legalább jobb lesz. Az időmet igyekszem hasznosabb dolgokra fordítani, talán idővel mindenki jobban jár vele. Persze igen. Most valószínűleg azt gondokjártok, no megint egy okos. De nem, sajnos nem, én ahogy kb. 2 éve is most is ugyan azt vallom. Idézem magam: Szókratész szavaival élve: „minden ember azt hiszi, hogy tud valamit, de ő azt hangsúlyozta, hogy ő azért bölcsebb ezeknél, mert tudja, hogy semmit sem tud!„ Bár az idő lépked, én ma is megmaradtam e gondolat mögött. Tehát az egyetlen dolog, amit igazán tudok az a SEMMI.

Oké, akkor tényleg itt a vége. De nem, még egy gondolat.

Hölgyek-Urak!

Maga a kereskedés egy SZAKMA. Ebből az apró dologból kifolyólag jutalmat csak annyit oszt a piac amennyiért megdolgoztunk. Sajnos ez az egész egy TUDÁS ALAPÚ történet (bár azt hiszem minden szakma az). Ebből kifolyólag mindenkinek annyi jut amennyiért megdolgozott. Nem vélt és remélt „tudásról” beszélek, nem az „álmok” világáról. A beletett munka hoz majd eredményt. Minden más itt kevés. Persze tiszta sor, hogy mindenki azért kezd a dolognak, hogy pénzt keressen. Ezzel semmi probléma. A gondok és a csalódások akkor jönnek, mikor valaki elakad az első „lépcsőfokok” környékén………

Még a kedvenc idézettem és tényleg itt se vagyok.

„ Nincs „shortcut”, nincs egy könnyebb, vagy rövidebb út a kiserdőn keresztül. Ne keress „kiskaput”, ne akard megoldani „okosba”, mert NEM LEHET. Végig KELL JÁRNOD a sikerhez vezető utat, nem lehet bevenni pirulában. „ - Kallo Géza

Megjelent: 1624 alkalommal Utoljára frissítve: hétfő, 01 január 2018 11:09

Új hozzászólás

7 hozzászólás

  • Hozzászólás hivatkozás Yota hétfő, 14 augusztus 2017 19:47 Írta: Yota

    Szia AlpinForex!
    Gyors voltál, de ezt külön köszönöm.
    No, igen, trader betegség……., vagy ahogy Te nevezted a szakma árnyoldala.
    Sokan mosolyognak rajtam, miközben egy építkezés folyamán, ami akár órákig is (5-6 óra) eltart, azon nyafogok, hogy unatkozom. Sőt talán mondhatnám, hogy a világból is kiszaladnak, mondván ilyen nincs. Pedig van, hisz ezt élem. Ahogy írtad. „no para és no adrenalin”…….. Ennyi, semmi más csak a végrehajtás. Ott már nem a gondolkozás van, csak a cselekvés marad, ami ugye nem egy öröké tartó történet. Méretez, célárat keres és lő. Leírni is egy pillanat volt, a végrehajtás se bonyolultabb.
    Ahogy fogalmaztál, munka….. Csinálom, mert ez a dolgom, csúnyán mondva ez a szakmám  Ezt néha meg is kérdezem magamtól. Mi a dolgom? Miért csinálom? És persze a miért jó ez nekem?
    Sokan azt emelik ki, hogy milyen jó is, NINCS FŐNÖK…. Szabadság……. No, nekik mondanám ezeken a dolgokon azért egy kicsit lehet elkellene gondolkozni. Még hogy nincs főnök……. Az általam megteremtet szabályok játsszák a főnök szerepét. Csak megemlíteném, hogy ez lehet rosszabb mindennél. Igen, és még a szabadság. No, minden egyes perc, amit a „munka időben” a szabadsággal töltöm kimaradt történet lehet. Olyan történet amiért ide ültem az asztalhoz. De igazából mindegy is, nem szeretném ha valaki elszaladna csak azért mert a szakma mögötti igazságot olvassa.
    Amit az 1 perces chartról írsz azzal nekem semmi gondom. Isten igazából igazi jó barátom  Úgy van ez, hogy az én rendszerem M30-M10-M3-M1-es idő síkokon zajlik. Tudom az M10 és M3 fél idősik, viszont ezért hamarabb ad jelzéseket. AZ M1 pedig nálam a szignál idősik. Tehát a lövések azon történek, aminek az eredménye a stopok méretében mutatkozik meg. Ne is kérdezd, kicsik, főleg, hogy „szignál” stopokkal dolgozok. Legalább is az esetek nagyon nagy százalékában.
    A semmit nem tudni dolog szerintem a legnagyobb történet ebben a világban. Ennek megértése és megélése az, ami megteremti annak alapját, hogy elvárások nélkül végre tudjam hajtani mind azt, amit a piac elém tesz. No érzelem. Csak az objektív tények. De bármi bármennyire tökéletes, mindig tiszta, hogy egy senki vagyok ahhoz, semmi tudással, hogy bármit is befolyásoljak.
    Persze és természetesen én is folyamatosan fejlesztek és ilyen dolgok. De ettől függetlenül ezt se lehet mindig. Például, ma ez a beszélgetés egy felüdülést jelent a mindennapok sokaságában 

    Jelentés
  • Hozzászólás hivatkozás AlpinForex hétfő, 14 augusztus 2017 18:07 Írta: AlpinForex

    Szia Yota!

    Hogy mivel töltöm ki az időmet trade alatt/között? Ha eddig semmit nem írtál volna magadról, már ebből az egy dologból lejönne, hogy fulltime trader vagy. Hasonló gondok...

    Mielőtt valaki olvasva levelezésünket a felvetett problémát kislányos picsogásnak gondolná, mondván ezek sem tudják jó dolgukban mit csináljanak szeretném definiálni a trader lét árnyoldalát.

    Ha már valaki túljutott a temérdek bozóton és tankcsapdán, mely a nyereségessé válás felé vezet kezdődik a munka. Ne szépítsük: munka, mert sikerre csak akkor vezet, ha unalmas, mechanikus végrehajtásból áll, no para és no adrenalin. Ráadásul mivel a piacon a lehetőségek random alakulnak ki, ott kell lenni a gép közelében, hogy le lehessen rájuk csapni. Persze vannak olyan stratik és szituk, melyet mobilról is le lehet menedzselni, de ha valaki nagy téttel és rövidtávon dolgozik, azért ott nem árt észnél és gépnél lenni. Napi 6-8 órában értelmes alternatív foglalatosság nélkül ez nem csak egyszerűen unalmas, de kontraproduktív is, hisz mentálisan aláássa a figyelmet és a motivációt, ez pedig a mi szakmánkban gyilkos kombináció.

    Tehát kérdésedre visszatérve, mit teszek én?
    1. Eleve vannak statisztikailag igazolható időpontok a nap folyamán, amikor kevés és/vagy rossz minőségű a jel a stratégiámnak, ezért általában ekkor intézem a házon kívüli ügyeket. Ha a privát szükséges, vagy egyszerűen kellemes ügyeim termékeny időszakba esnek többnyire prioritást élveznek, hisz nehogy már a nyúl vigye a puskát, nem azért lettem szabad ember, hogy ne akkor menjek pl. hegyet mászni, családi életet élni amikor akarok... A tevékenység által megtermelt jövedelemnek erre lehetőséget kell teremtenie, különben valószínűleg rosszul ülök a lovon.
    2. A szigorúan vett munkaidőn belül viszont, fanatikus elszántsággal igyekszem fejleszteni magam, mely közelebb visz a célomhoz. Ez több szinten értelmezendő: 2.1. Hosszútávú befektetés: Ilyen a szakirodalom olvasgatása, az ehhez szükséges nyelvi készségek fejlesztése, új, izgalmas strati ötletek kibontása és letesztelése, vagy akár a jelenlegihez hasonló fórum hozzászólások bepötyögése.
    2.2. Rövidtávú befektetés: a potenciális párokon a lehetőségek figyelése: elemzés, árfigyelmeztető, majd döntés. Ha entry, akkor a pozi követése, menedzselése. Majd naplózás, statisztikák készítése, a hibák kielemzése. 3.1. Mentális karbantartás: a trade nem öncél, hanem egy eszköz a személyes célok kibontakoztatásához. Mindenkinek vannak tervei, amit szeretne megvalósítani még az életben, ezek babusgatása, kidolgozása értelmet, erőt és célt ad a mindennapi küzdelemhez.
    3.4. Végül, de nem utolsó sorban van egy "titkos" fegyverem unalom ellen, mely ugyanakkor nem öncél, pedig nagyon annak fog tűnni... (nem röhög) Tehát, ha végképp ellaposodik a harci szellem lemegyek 1 perces chartra, és forrófejű ifjoncként minimál pozi mérettel belevetem magam a price actionba. Gyertyaminták, alakzatok vagy egyszerűen csak intuíció... Tudom, ez nagyon amatőrnek tűnik, de sokat tanulok belőle és élvezem. Mint amikor a profi zsugás beül a kocsmába forintos alapon pár körre. Nem a pénz a cél, hanem a játék öröme, ugyanakkor minden tapasztalat erősebbé is teszi, mely segíti, hogy nagyobb tétnél se remegjen meg a keze.

    Hogy mikor melyik szint az uralkodó, az a piac dinamikájától és a pillanatnyi hangulatomtól függ, lényeg képletesen szólva az, hogy mindig legyenek az íróasztal fiókban nyitott inspiráló projektek, forgatókönyvek, melyeket szükség esetén akár csak órákra elő lehet kapni.

    Összegezve: nagyon tetszett a múltkori hozzászólásodban írt gondolat, melynek lényegét a magam számára valahogy úgy fordítottam le, hogy eljutottam a bölcsesség azon fokára, hogy már tisztában vagyok azzal, a nagy egészhez képest valójában nem tudok semmit... Viszont önmagában már ez a felismerés több évre való értelmes tevékenységgel lát el, hisz arra inspirál, hogy még többet, jobban, előre! :-)

    Jelentés
  • Hozzászólás hivatkozás Yota hétfő, 14 augusztus 2017 16:13 Írta: Yota

    Szia AlpinForex!
    Igazából nem tudom, kit tisztelhetek e név mögött, minden esetre amivel kezdenem kell az nem más, mint, hogy KÖSZÖNÖM a soraidat!
    Te is bele tetted a gondolataidat, ami ha jól olvasom ugyan arról szol.
    Neked sejtéseim szerint ugyan úgy tiszta a kép, hogy melyik az egyetlen út, ami előbbre vihet.
    Népszerű azt hiszem sosem lesz a STOP kérdése, de egy szükséges „rossz” azt hiszem sose érhet el olyan szintre, hogy örüljenek neki.
    Ahogy Te is írod, igen, a stop, illetve kistopolodás fáj. De ez mellett azt hiszem a legkisebb rossz mikor egy előre meghatározott értéken egy meghatározott méretű pózi véget ér. A feltett kérdés nem volt helyén való. Részemről ennyi a történet. Illetve, mert ugye az agynak kell a csavar a dolgokba, én megteszem amit megkövettel. Átfogalmaztam. Nem veszteség, hanem költség……….. Így sokkal szebb a történet.  Persze a vége ugyan az, de mégis. Abból indultam ki annak idején, hogy elővettem a közüzemi számláimat, de maradjunk a villanyszámlánál. Bele gondoltam, hogy egész nap „használom” egész hónapban. Aztán mikor leketyeg az idő, jön a számla én meg befizetem. Nincs hiszti, nincs bele betegedés. Elmarad a menekülés, mert nem más, mint költség. Persze, becsapom magam……. vagy mégsem???
    Gondolom ahogy nekem is úgy neked is és mindenki másnak aki nap-nap után ebből a szakmából, ezzel a tevékenységgel igyekszik megélni ez a stop történet nem más mint „költség”. A „vállalkozás” költsége amit a létfenntartáshoz sajnos ki kell fizetni. Egyszerű befektetési téttel. A pókerben is előre kell fizetni ha lapot akarsz kapni. Nem? No, ott se tudhatod előre mit osztanak…….
    De igazából mindegy is. Úgy sejtem ezt ép neked nem kell magyaráznom. De talán olvassa valaki akinek segít :)
    Viszont ha megengeded, kérdeznék egyet.
    Hogyan, miként törtöd az időd „munka” közben????
    Mi az amivel kitöltöd azt az időt ami a várakozással telik?
    Nálam itt a gond. Ez az amit nehezen viselek, a „halott idő”… Erre kell megoldást találnom.
    Oké, de a lényeg!
    Tényleg nagyon köszönöm a soraidat!

    Jelentés
  • Hozzászólás hivatkozás AlpinForex hétfő, 14 augusztus 2017 12:32 Írta: AlpinForex

    Szia Yota!

    Szeretném néhány észrevétellel megerősíteni az általad leírt gondolatokat.

    1. Véleményem szerint az ego („igazam lesz”) és a félelem („nem szabad veszítenem”) mellett még egy mentalista csapdát kell a tradernek a sikeressé válás útján elkerülnie. Ez pedig az „úgysem vesztek hülyére” dac, melyet az első érthetetlen felszúrások következtében teljesülő stop, majd több száz pippes „jó” irányban történt elmozdulás csalódottsága, dühe hív életre. Ezek a tipikus „levadászta a stopomat a bróker” élethelyzetek, ami –még ha igaz is- rossz beidegződéseket alakít ki a (kezdő?) traderben. A következő alkalommal stop nélkül indul csatába... és nyer. Majd újra és újra... És folyamatosan jön a megerősítés, a jutalom erkölcsi („igazam lett”) és anyagi értelemben („nyertem”) Az első komolyabb pofonig...
    2. Sok „leisjó-felisjó” kereskedő tudat alatt azzal próbálja –legalább mentális értelemben- kezelni a kockázatot, hogy „fagyipénzzel” tőzsdézik. Szerintem ez is zsákutca, legalábbis, ha nem az adrenalin, hanem a pénzkeresés miatt lép be valaki a trading platformra. Mert minilotokkal nyilván lehet stop nélkül bohóckodni, hisz még több száz pipes elmozdulás is „csak” pár száz dollár mínusz, mi az már! Mi ez ahhoz képest, hogy tízből kilencszer szólnak a győzelmi harsonák, és a számla 20-30 dollárokkal kúszik feljebb és megy az egomasszázs. Meg a hárítás: „No para, majd a le nem zárt vesztők is visszamennek! Sőt, ha leátlagolnám...” de erről írtál már! :-) Szóval a gond ott van, hogy ha ez lesz a bevált gyakorlat az ilyen kereskedőnél, a megtalálni vélt piaci előny, a magabiztosságának szülőanyja, hisz előbb utóbb eljön a pillanat, mikor vagy a magára maradt pozíciók lavinája dagad pszihológiailag/anyagilag kezelhetetlen méretűvé, vagy a pozíció méret válik szűkössé, hisz az önmaga szemében már guruvá avandzsált trader próbál megfelelni önön elvárásainak, elvégre egy Sas az idők végezetéig már csak nem kapkod a legyek után...
    3. Ennek ellenére a stopot nem használó kereskedő valójában nem pszihopata. A maga szempontjából abszolút racionálisan cselekszik. A fentieken túl például akár az is kimutatható, hogy rövidtávon a felisjó-leisjó stílus nyereségesebb. Elvégre ha nincs stop, nincs költség, mely a profitot csökkentené. Sajnálatos módon olyan ez, mint a cigaretta. Hiába tudja minden bagós, hogy minden szál cigi egy szeg a koporsójába a rövidtávú előny felülírja a kézzel nem fogható, a ködös távoli jövőbe rejtőző veszélyt. Tragikomikus, hogy a cigi egyik előnye, hogy lenyugtat: pedig sokszor épp a bagó hiánya váltja ki azt a belső feszkót, amit a delikvens ezáltal megoldani akar... Mint a kereskedésben: a stop nélkül zsebretett pár dollár gazdagodás illúziója kedvéért az ember folyamatosan kockáztatja az egész tőkéjét, többnyire azt is amit be sem utalt, hisz a legtöbb helyen nincs garancia a negatív balance-ra... De amire nem gondolunk, az nyilván nincs is! :-)
    4. Szerintem a stop „népszerűsítése” érdekében nem szabad titkolnunk: igen, a stop fáj. Viszont, ahogy az északi sarkörön belül és az egyenlítőn is élnek emberek a jó hír az, hogy a fájdalom megszokható, az ember félelmetes alkalmazkodásra képes. Ahogy a vizesvb óriás toronyugrói is a medence széléről ugrották az első fejesüket nyilván a stopot is úgy kell beállítani először, hogy teljesülése csak egy csípésnek tűnjön. Majd, ha jön a visszaigazolás, hogy „hupsz, mekkora DD lett volna, ha...” és „jééé, így is működik a stratégia”, sőt nyereségesebb és stabilabb, akkor és csak akkor lehet emelni a risket. Gondolom ti is láttátok: van akinek a kilencedik emelet magasságából (27m) kiugrani sem jelent problémát, sőt közben még hihetetlen kunsztokra is képes...

    Zárszóként: Yota! Nem ismerjük egymást, csak távolról tisztelem amit csinálsz. Nem tudom, csak sejtem, milyen apró karcolások álltak össze vérző sebbé a szíveden, hogy inkább azt mondod, kell a csudának ez nekem. Hozzászólásom elsősorban azon inspiráció mentén született, hogy biztassalak: van igény a szavaidra, párbeszédet a konstruktivitás mentén is lehet folytatni, mely nem csak kivesz belőled, de talán... néha... valamicskét hozzá is ad az életedhez.

    Jelentés
  • Hozzászólás hivatkozás zahor vasárnap, 13 augusztus 2017 11:53 Írta: zahor

    Ez egy nagyon jó és hasznos írás.
    Sajnálom, hogy úgy tűnik nem lesz folytatása, pedig szívesen olvasnám.

    Jelentés
  • Hozzászólás hivatkozás Berta Tamás szombat, 12 augusztus 2017 19:35 Írta: Berta Tamás

    Még egy dolog, ha valaki a fent említett módszerekhez hasonlóval akarja fűszerezni a kereskedést, az nem egyszerűsít, hanem bonyolítja, tehát több munkával jár, nem az egyszerűbb út.
    Például, ha a stopot hedgel váltja fel, abból a megfontolásból, hogy úgy lehetséges kedvezőbben zárni egy erős mozgás beindulásakor, az eredetileg beragadt pozíciókat, akkor az új kockázat kiszámolása lényegesen bonyolódik ahhoz képest, mintha zárta volna és a következő alkalmasabb időben próbált volna akkora nyereséget elérni ami fedezi a veszteséget.
    Aki ebben az egyszerűsítést keresi, az nem ismeri, tehát bukok is rajta előbb- utóbb.
    A pozíció építés bármely fajtája szintén nem egyszerűsítés.
    Szerintem, ezeket azoknak is meg kellene ismerni, akik nem akarnak vele foglalkozni, mert rengeteget lehet tanulni belőle. Nem fogják belevinni hamis, látszatmegoldásokba, ha valaki például képes kiszámolni mekkora kockázata van.

    Jelentés
  • Hozzászólás hivatkozás Berta Tamás szombat, 12 augusztus 2017 19:06 Írta: Berta Tamás

    Szia Yota!
    Nem értem miért keseregsz, hát nem azok pénzét szerzed meg akik nem fogadják meg a tanácsaid?
    Hiszen csak a " legjobb traderek" lehetnek profitosak, ha mindenki a legjobbak közé tartozna senki nem lehetne az.
    Olyan nem létezik, hogy valaki nem használ stopot, csak nem tud róla.
    Van akinél ez az MC jelenti. A hedge azon formája mikor ellentétes pozíciót vesz fel, az is stop matematikai értelemben, csak még növelve van a spread-el a költsége. A hagyományos Martingale eleve stoppal megy, mert a veszteségre emeli a tétet. A leátlagolás szintén lehet margin stopos.
    Ezeknek a "módszereknek" az alkalmazása nem teszi nyereségessé hosszútávon a kereskedést, de van stopjuk, csak akik alkalmazzák letagadják saját maguk előtt. Magunknak hazudni pedig nincs értelme, sőt biztosan káros.

    Jelentés
 

Hozzászólások

  • Duna-parti trader parti
    Köszönöm minden kezdő nevében. Én, sajnos még október végéig dolgozom. Utána jön számomra a "Kánaán". Nyugdíj képében.
  • Forex vélemények
    Kedves Judit! Nem szerencsés email címet nyílvánosan közzétenni! Ha akarod maradhat, de a személyes adatokat (email, telefon, stb.) le szoktam…
  • Forex vélemények
    Ammm .. , ne ide irjatok, hanem a judit.veliczky@gmail.com-ra. Koszi.
  • Forex vélemények
    sziasztok! olyanokat keresek, akiknek az iForex pl 2018 julius elejen 20Ft-os euro-huf arfolyammozgasra hivatkozva (megtortent, kevesebb, mint egy hetes befizetes-kifizetes…
  • Az STOFS bróker bemutatása
    Kedves Józsi, Laci, Péter, stb...! Személyes tapasztalat nélkül hogyan is lehetne objektív véleményed a cégről? A személyeskedő megjegyzéseidet pedig kár…

Idézet

"A siker jobbára azon múlik, hogy akkor is kitartsunk, amikor mások már feladták."

William Feather

Reklám