Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, de az üveg hegyen túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt egyszer egy szegény legény.

Úgy hívták, hogy Lajkó. Lajkó olyan szegény volt, mint a templom egere, de elhatározta, hogy egy szép napon majd nagyon gazdag ember lesz belőle. Furfangos, csavaros észjárású legény volt, viszont dolgozni azt sose szeretett. Folyton azon járt az esze, hogyan szerezhetné meg a becsületes piripócsi emberek kemény munkával összegyűjtött vagyonkáját. Addig-addig gondolkozott, amíg egy szép napon megszületett a fejében egy zseniális ötlet. Elhatározta, hogy brókercéget fog alapítani a távoli Kukutyin szigeten. Meg is bízott egy ottani ügyvédi irodát, hogy intézzen el minden papírmunkát, és biztosítson székhelyet a cégnek.

Piripócson ugyanis nagyon szigorúak voltak a brókercég alapítás szabályai. Abban a távoli, ismeretlen országban viszont egyszerűek. A Piripócsiak egyébként sem jártak soha a Kukutyin szigeten, így könnyű volt velük elhitetni, hogy ez egy komoly, nemzetközi vállalat. A sziget nyelvét sok Piripócsi nem is beszélte. Ha pedig pereskedni támadt volna kedvük, akkor azt csak ott, helyben tehették volna meg. Brókercég már nagyon sok volt a világban, de Lajkó azt is kitalálta hogyan vegye rá az embereket, hogy az ő brókercégéhez utalják a pénzüket.

A mezőn, a gyárban, és az irodákban dolgozó emberek nem értettek a tőzsdei kereskedéshez, és idejük sem volt ilyesmire. Azt ígérte hát nekik, hogy ha befektetik nála a pénzüket, az majd nagyon gyorsan fog gyarapodni. Gyorsabban, mintha csak a bankban őriznék. Mivel az emberek mohók voltak, még az ezzel járó veszélyekről is elfelejtkeztek. Ezért Lajkó ismét üzent az ügyvédnek, hogy csináljon egy másik céget is, ami majd gyűjti, és kezeli ezeket a pénzeket. Azt hitette el az emberekkel, hogy ennek az új cégnek van egy magától kereskedő automata masinája. Ezt a szerkezetet pedig maga Baltazár, a nagy varázsló készítette. Állítása szerint ez egy olyan szerkezet volt, ami a jövőbe látott, és előre tudta merre fog az árfolyam elmozdulni. Az emberek bíztak a csodában, és elhitték Lajkó meséjét. Megállapodtak vele, hogy a nyereségük felét minden hónapban Lajkónak adják. A másik felét pedig bent hagyják, hogy tovább fialjon a pénzük. Lajkó azt is megígérte nekik, ha valami baj történne, a pénzük fele akkor is megmarad. Azt bizonygatta, hogy a robot ekkora veszteségnél majd magától leáll. Mentek is a Piripócsiak egymás után sorban mind a számlakezelőhöz szép számmal, hogy mielőbb szerződést kössenek.

De Lajkónak nem volt ám ilyen csodamasinája. Csak kitalálta az egészet, Baltazárt pedig csak hírből ismerte. Viszont övé volt a brókercég, így bármit megtehetett. Olyan számlatörténetet csinálhatott bárkinek, amilyet csak akart. Papíron mindenkinek szépen elkezdett növekedni az egyenlege, ahogy Lajkó egyre nagyobb és nagyobb eredményeket hamisított nekik. A Piripócsiak azt hitték, hogy a robot dolgozik helyettük és minden a legnagyobb rendben van. Egyesek már arról kezdtek álmodozni, hogy pár év múlva nyugdíjba mennek. Lajkó a mosószappanos Józsitól elleste az LML (Lehet Még több Lóvé) értékesítési stratégiát is. Ezután már egymásnak kezdték el ajánlani az emberek a számlakezelést. Beszerveztek barátot, rokont, de még a szomszédot is, egy kis plusz jutalékért. Még azok is ügynökök lettek, aki valamicskét konyítottak ehhez a szakmához. Pedig ha jobban belegondoltak volna, talán maguk is rájöhettek volna a turpisságra. De a pénz nagy úr, a tisztesség meg olcsó portéka volt akkoriban. Nagyon gyorsan, nagyon sokan fizettek be, viszont nagyon kevesen vettek ki pénzt. Hiszen ha a kamatos kamat is nekik dolgozik, még gyorsabban lesznek gazdagok. Gondolták naivan. Gyűlt a töménytelen mennyiségű pénz, szépen lassan óriási halomba Lajkónál, hiszen több volt a befizetés, mint a kivétel. A nyereség meg csak papíron létezett, amit Lajkó folyamatosan kozmetikázott.

Lajkónak ez még nem volt elég. További számlakezelő cégeket hozott létre, olyan távoli, ismeretlen országokban, ahol még csak hírből sem ismerték az adófizetést, és a sirályok is csak akkor vetődtek arra, ha véletlenül eltévedtek. Csináltatott azoknak is többnyelvű weboldalt, meg reklámot. Mindegyiknek volt egy állítólagos, saját fejlesztésű robotja, amik működésükben eléggé hasonlítottak az elsőhöz. Lajkó és barátai ezeket is buzgón ajánlani kezdték a Piripócsiaknak. Egy részük újabb lehetőséget látott és újabb pénzecskéjét tolta be a további haszon reményében. Lajkó, hogy a bizalmat erősítse egy független céggel még statisztikát is készíttetett minden kezelt számla eredményéről. Ez a cég csak azt tudta ellenőrizni, hogy a számlakezelő kimutatása, és a bróker szerverén tárolt adatok egyeznek-e. De mivel Lajkó hamisította mindkét egyenleget, ezért nem volt eltérés, és a hitelesítő cég valódinak ismerte el az eredményeket. A tudatlan pórnép meg örült.

Néhány Piripócsinak azonban feltűnt pár furcsaság, mert Lajkó figyelmetlen volt. A brókercége címe, és az első számlakezelő cégének címe is megegyezett. Ezután nehéz volt megmagyarázni, hogy ezek véletlenül találtak egymásra, és teljesen függetlenek egymástól. Ezért Lajkó a számlakezelő székhelyét átköltöztette pár utcával arrébb. A kínos kérdéseket pedig mindig igyekezett gyorsan lerázni magáról. Egy idő után már a Piripócsi pénzügyi hatóságnak is feltűnt a tevékenysége. Viszont, amíg nem történt konkrét bűncselekmény, nem indult nyomozás. Addig nem tehettek semmit, csak egy hivatalos közleményt adtak ki, amelyben felhívták a tisztelt lakosság figyelmét arra, hogy a cégek nem rendelkeznek a szükséges engedélyekkel a tevékenységük végzéséhez.

Történetünk itt akár véget is érhetne. Hiszen Lajkó megvalósította az álmát és nagyon gazdag lett. Mi lett a Piripócsiak jussával? A folytatást már az olvasó fantáziájára bízom, de az igazságszolgáltatás csak a mesékben létezik.

  1. Lajkó sosem adta vissza a pénzüket és eltűnt a nagyvilágban. Befeküdt egy plasztikai műtétre és új személyiséget vásárolt magának.
  2. Lajkót nemzetközi elfogatóparancs alapján megtalálták Bergengóciában. De mivel nem volt Piripóccsal kiadatási egyezmény, Lajkó élt tovább, mint Marci Hevesen.
  3. Lajkót elkapták, de a pénz sosem került elő. 5 évre ítélték, ebből csak 3-at ült le, jó magaviselettel szabadult. Utána még évekig figyelték minden mozdulatát.
  4. Lajkót rosszarcú maffiózók találták meg. Alapos kínzás után elárulta nekik a pénz helyét, majd golyóval a fejében végezte. Holttestét a százholdas pagonyban ásták el.
  5. A Piripócsiak vezetői törvénybe iktattak egy kártalanítási alapot, amibe minden állampolgáruknak 100 tallért kellett befizetnie. Ezt utána szétosztották a károsultak között.

Jó éjszakát gyerekek! Szép álmokat!

Szerk: Most már leírhatom, hogy a történet alapját a 3TGFX bróker, és a hozzá kapcsolható számlakezelők (Pefecto, 5Gulden, Anmaric) adták. További részleteket itt olvashatsz róluk.