Vannak olyanok, akik valóban a tőzsdéből élnek. Nem szívesen nyilatkoznak, viszont a kedvemért hajlandóak voltak néhány kérdésemre válaszolni, de csak név nélkül.

Igazából a most következő személy ötlete volt ez az egész riport téma. Viszont amikor meglátta a Facebook csoportban feltett kérdéseket, másnap már hallani sem akart az egészről. Egyetlen feltétellel ment bele mégis, ha a kérdéseimen túl a privát véleményét is kirakom az internetes közönségről. Ebből talán megérthetitek, hogy miért nem találkoztok egyetlen, magát nyilvánosan felvállaló, eredményes kereskedővel sem. Nem azért mert nincsenek ilyenek, hanem azért mert nincs szükségük rátok. Nekik önmagukon kívül, már nem kell bizonyítaniuk senkinek semmit. Bocsi, ha valakit most ezzel megbántottam!

Mikor és hogyan ismerkedtél meg a kereskedéssel?
A kezdet valamikor 2010 elején volt. Soha semmi dolgom nem volt a tőzsdével. Valamiért mégis úgy alakult, hogy szembe jött velem egy tanfolyam amire elmentem. El kell mondanom, ez még akkor volt, amikor még nem folyt a csapból is a gyors és egyszerű meggazdagodás ígérete. A volt e értelme az már egy másodlagos történet, bár igazság szerint elmondhatatlanul hálás vagyok a mai napig, hogy beléptem ebbe a világba. Az utam itt kezdődőt, és a lényeg ez. Mindig mindent el kell kezdeni, hogy egyszer a végére érhessünk.

Mi a célod a kereskedéssel?
Ez így egy érdekes kérdés. Természetesen mikor elkezdtem az én szemem előtt is a pénz lebegett. Ez megmaradt a mai napig csak maximum a miként és a hogyan alakult át. Mára a pénz nem más, mint végtermék. A jól végzett munka eredménye. Az élvezetet maga a „munka” jelenti. Élvezem csinálni, megtaláltam benne mindazt, ami a nagybetűs világból hiányzik. Nekem egy-egy lezárt kereskedés nem más, mint egy mű, amit én alkottam. Ott van benne a saját kézjegyem. Minden egyes trade egyszeri és megismételhetetlen. Hasonló lehet, de ugyanaz soha, és ez egy hatalmas varázslat.

Mennyi időt töltesz naponta a kereskedéssel?
Azt hiszem inkább azt az oldalt kellene megvizsgálni, amit nem a kereskedéssel töltök. 😀
Miután úgy alakult az életem, hogy ez lett életem hívatása, mindent ennek rendelek alá. Minden más mellékes amikor a piac nyitva van. Ez a „munkám” ezért ennek szentelem a nap legnagyobb részét. Hogy ez napi 10-12 vagy esetleg 14 óra azt mindig az adott szituáció adja.

Szerinted milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie annak, aki sikeres szeretne lenni a tőzsdén?
Tulajdonságok? 
Erre nehéz lenne válaszolni. Mivel mindenki más, nehéz lenne megmondani, hogy mi az a tulajdonság ami garantálja a sikert. Ami biztos, és talán a legmeglepőbb, hogy ami működik a nagybetűs életeben, az nem fog a tőzsdén. Azt hiszem ez az egyik legnagyobb probléma, mármint ennek a felismerése. Itt nincs lehetőség az ego-t szolgálni. Nehéz történet, de ebben a világban, ha nem tudsz megszabadulni az ego generálta rémségektől, elveszett ember vagy.

Te eleve rendelkeztél ezekkel a tulajdonságokkal, vagy időközben változott a személyiséged?
Rendelkeztem. Naná, hogy hatalmas ego-m volt. 😀
Megtanultam a leckéket a saját káromon és közben sikerült megszabadulnom mindattól, ami életképtelen volt a tőzsde világában. Mondhatnám ezt úgy is, hogy végigmentem egy hatalmas önismereti tréningen. Idővel sikerült feltérképeznem saját magam, aminek az eredménye lett a nyugodt higgadt én. Megtanultam elérni azt az állapotot, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy racionális, érzelemmentes döntéseket tudjak hozni minden egyes pillanatban, ami megkívánja, hogy döntést hozzak.

Szinte természetes, hogy változik az ember személyisége. Akarva akaratlanul de kénytelen jobb emberé válni a cél érdekében. Azt hiszem innen ered a mondás, miszerint az „ út a lényeg”.

Hogyan fogadta a családod, vagy a közvetlen környezetted, hogy te ezt választottad a hivatásodnak?
A család végig kiált mellettem és értem. A legnagyobb szavakkal tudok csak nyilatkozni arról, amit tőlük kaptam az utam során. A környezet az már más kérdés. De az eltelt idő megadta a válaszokat a kétkedőknek. Akkoriban, mikor belevágtam mindenki előre leírt és teljes természeteséggel nézet hülyének. Mára már úgy sejtem, máskép gondolkoznak. De igazából ahogy akkor is, úgy most is teljesen mindegy. Egyetlen dolog számít az én életemben, az pedig én vagyok saját magam. Persze hozzá tartozik a dologhoz az is, hogy ma már, ha bárki kérdezi, mit csinálok a világban a válaszom annyi, hogy „szellemi szabadfoglakozást végzek”. Ezt ugyan nem tudják hova tenni, de legalább nem kell végighallgatnom, hogy az milyen veszélyes….

Mit jelent számodra a „megélhetési kereskedés” kifejezés?
A válasz ott rejtőzik a kérdésben. 😀
Meg tudsz élni magából a kereskedésből. Véleményem szerint ezt nem lehet másképp értelmezni. A kereskedés maga nem más, mint egy szakma. Épp olyan, mint a pék, a festő vagy sorolhatnám akár a világ összes szakmáját. A lényeg abban rejlik, hogy csinálni kell, megfelelő felkészültséggel és tudással. Márpedig, ha ezek megvannak akkor annak eredményt kell produkálnia ami, mint minden szakma végtermékeként pénzben fog megjelenni.

Mennyi idő után jöttek az első sikerek, és innen még mekkora utat kellett megtenned a megélhetési szintig?
Azt hiszem itt kaptam az első pofont magától a tőzsdétől. Szinte a legelején megjelentek a sikerek. Hogy miért nevezem ezt pofonnak? Ezzel nagyon hamar sikerült beállnom arra az oldalra, aki úgy gondolkozik, hogy egyszerű, könnyű és csak nyomni kell a gombot. Viszont ez az élmény hozta magával a nagy szenvedést, mikor megjelentek a vesztő sorozatok. Hatalmas problémát okozott megértenem, hogy ez az oldala is létezik ennek a világnak. Olyasmi volt ez mint amikor egy gyereknek elveszik az általa legjobban szeretett és természetesen legjobb játékát. 😀

De mint mindenhol, ezen az úton is a hullámmozgás a jellemző. Nincs csak fel és szerencsére a csak le se létezik. Ha nehezen is, de tovább tudtam lépni és megérkeztem a következő szintre, ami talán kicsit már „tudatosabb” volt. Onnan már „könnyebben” ment a fel-le megélése. Megvolt a cél, és soha nem volt más, mint ELŐRE. Mondhatnám úgy is, mint egy szemellenzős ló, mentem előre. Nem számított a tegnap és igazán nem érdekelt a holnap sem. Igyekeztem a MOST-ot megélni annak fényében, hogy ettől lesz jobb a holnap. Tettem a dolgom, és teszem azóta is, hogy úgymond megérkeztem az áhított célhoz.

Használsz valamilyen automatizált kereskedési rendszert?
A válasz egyszerű, NEM.
Megvan a véleményem róla, de lehet mindenki jobban jár, ha megtartom magamnak. Persze aki ismer tudja, hogy szoktam mondani, hogy nekem is van robotom, csak ez itt van a fejemben. 😀 Teszem amit tennem kell, ahogy a piac megkívánja.

Véleményed szerint megfigyelhető bármilyen szabályosság a piacon, vagy teljesen véletlenszerű a mozgás?
A tőzsde világában két csoport létezik. Az egyik a véletlenszerű mozgásokban hisz, a másik valamivel igyekszik megmagyarázni mindazt, ami történik. Nos, én ebbe a második csoportba tartozom. Egyik hasznos „szerszámom” nem más, mint Elliott megfigyelése, amit a piacok mozgásáról publikált még 1939-ben. Eszerint a piacok ismétlődő mozgásokat végeznek, mely során egyre magasabb szintekre érnek el. Alap a hármat előre, kettőt hátra és igy tovább a végtelenségig. Maga a dolog nem nevezhető egyszerűnek, bár mindösszesen három SZABÁLY értékű dolgot kell figyelembe venni, mégis meglehetősen nehéz és főleg idő és munka igényes dolog eljutni arra szintre, hogy mindez használható és főleg értékes elemé válljon egy kereskedő életében. Talán ebből merít „erőt” a másik oldal (véletlenszerű a mozgás), és ezért magyarázza a mozgásokat a maga egyszerűségével. Ha más haszna nincs is belőle, de legalább éveket spóról magának, legalábbis ami a beletett munkát illeti.

Pár szóban összegezve egy barátom szavait idézve:
„ Elliottal élni szörnyen nehéz, de nélküle, lehetetlen „ (Cimballi)

Milyen időtávon kereskedsz és miért? Milyen termékekkel foglalkozol?
Az időtáv kérdése igazából attól függ, hogy milyen kereskedést csinálok. Ha swing akkor magasabb, ha napon belül vagyok akkor lent az M5-ön történnek a dolgok. De az utóbbi egy évben szinte már csak napon belüli kereskedéseim vannak. Én az vagyok, aki a magasabb idősíkok felől haladt lefelé. Ahogy fejlődtem egyszerűen nem volt mit tenni. A nagyobb idősík unalmassá vált és nem kötött le. Így megérkeztem oda, amit a „tömeg” piaci zajnak hív. De itt legalább jól érzem magam.

A termék leginkább deviza. Abból is a fő párok, nagyából 6-8 amit figyelek. Ennyi bőven lefedi a képességeimet. Néha esetleg arany és amerikai indexek, de csak és kizárólag a gyors szakaszokban.

Kitől tanultál? Voltak-e meghatározó élményeid, felismeréseid a tanulási folyamat során?
Mesteremnek Nagyferenczi Lászlót szólíthatom. Számomra ő volt az, akitől olyat kaptam, amiből képes voltam megalkotni a SAJÁT rendszeremet.
Meghatározó élmények? Így utólag belegondolva az egész tanulási folyamat egy élmény volt. Közzel negyven évesen megtanulni egy új szakmát nem egyszerű történet. Elhagyni mindazt, amiben élt, amiért addig dolgozott az ember az kb. olyan mint annak idején az államosítás lehetett.

Hatalmas felismerésként éltem meg, hogy márpedig az életben nincsenek véletlenek. Az lehet, hogy utólag, de mindig megvan a válasz a miértekre. Nem tudnám felsorolni, hogy hány irányba nyitottam a világ felé azért, hogy megértsem mi is az, ami magát az életet irányítja. Valamiféle tudatalatti késztetés vitt előre, hogy márpedig ebben az irányban is fejlesszem magamat. Ha gondja van az embernek a legegyszerűbb mindig magát a problémát megtalálni. Minden más, ami nem ezt célozza, nem más mint felszíni kezelés, ami lehet jó ideig óráig, de változás nem várható tőle.

Mi volt számodra a legnehezebben leküzdhető akadály a fejlődésed során, és hogyan lendültél túl rajta?
Ismét egyszerű a válasz. Én magam voltam a legnagyobb akadály.
Mérhetetlenül nehéz volt megértenem, hogy a sikerekhez a tudás önmagában elmondhatatlanul kevés. Időbe telt, mire megértetem, hogy maga a kereskedés nem stratégiáról szól. (Ha ez így lenne elég lenne pénzt feldobálni és lőni az adott irányt.)

Ennél jóval többel kell rendelkeznie egy kereskedőnek. A stratégia nem más, mint megint egy valami a szerszámosládában. Jobb esetben kell belőle több is, hisz a piac akár napi szinten változik, így nem lehet benne egyetlen „valamivel” hosszú távon dolgozni.
Ha megengeded akkor itt kicsit megállnék és beszélnék egy „elcsépelt”, de mindennél fontosabb dologról.
FELELŐSSÉGVÁLLALÁS………….
Úgy gondolom ez az egyik legfontosabb dolog. 
Persze mindenki azt mondja, értem én miről beszélsz. De vajon tényleg így van? Attól, hogy valaki olyan dologban tevékenykedik, ahol ez komoly történet még koránt se biztos, hogy az „értem” mögött tényleg ott van a tisztán látás, elfogadás.

Ismét egy idézet:
„A felelősség elfogadása azt jelenti, hogy elismered az éned legmélyén hogy te, – nem a piac – vagy a felelős minden hibáért ami traderként elkövetsz. A piac célja, hogy elválasszon téged a pénzedtől, de miközben ezt teszi, lehetőséget kínál, hogy elvegyél pénzt tőle. Mikor az árak mozognak, az a résztvevők összesített cselekedeteit mutatja meg. A piac szintén generál magáról információt, nagyon könnyűvé téve az egy-egy tradeből való ki-,beszállást.
Az egyén szempontjából az ármozgás, az információ, és a képesség a ki-be szállásra egy lehetőséget kínál, hogy lásson valamit, és reagáljon arra. Minden pillanatban mikor a piac nyitva van, megvan a lehetőséged, hogy beszállj egy pozícióba, hígítsd azt, hozzáadj, vagy kiszállj a pozícióból. Ezek lehetőségek, hogy gazdagítsd magad azzal, hogy elteszed a profitot, vagy lezárod a veszteségeket. Had tegyek fel egy kérdést. Úgy érzed, hogy felelősséggel vagy más traderek reményeinek, várakozásainak, álmainak betöltéséért? Természetesen nem. Ez már kérdésnek is abszurd. Azonban ha a piacot hibáztatod, vagy elárultnak érzed magad, pontosan ezt várod el. Azt várod, hogy a résztvevők úgy mozgassák az árakat ahogy az neked jó. Meg kell tanulnod megszerezni azt amit akarsz a piactól. E folyamat első része megtanulni, hogyan vállald teljes mértékben a felelősséget.” –(Trading in The Zone)

Nos, nem tudhatom kinek mennyi idő ezt a pár mondatot megérteni. Azt viszont tudom, hogy mennyire nehéz e szerint élni. Azokról a pillanatokról beszélek mikor valaki a brókert szidja, mert elfüstölt a stopja, mikor valaki másra mutogat a rossz belépőért, mikor abban ringatod magad, hogy a következő gyertya után ami már a tizedik volt a rossz irányba, fordul az árfolyam. Csak remélni tudom, hogy senki nem ismer magára………….

Véleményed szerint van-e bárki számára tanulható kereskedési módszer, vagy mindenkinek egyénileg kell kialakítania a saját rendszerét?
Ez egy örök vitatéma.
Ha mélyen belegondolunk, és tényleg lenne ilyen, akkor az „ígérgetők” nem csak ígérgetnének. Azok, akiknek a megélhetése az „álmodozók” hiszékenységén múlik, tényleg jól élnének. De komolyra fordítva a szót. Egy módszer magán viseli a megalkotója jellemvonásait. Ettől természetesen lehetnek benne jó elemek, de maga az egész nem húzható rá senkire. Aki saját módszert, rendszert szeretne annak meg kell alkotnia a sajátját. Lehet ennek alapja bármi, vagy lehet több dologból összerakni, de a lényeg az, hogy olyan legyen, ami illeszkedik ahhoz, aki használja.

De itt is vannak azért fontos dolgok. Egy stratégia akkor életképes, ha minden idősikon működik a történet. Látom és tapasztaom, hogy rengeteg olyan dologgal dobálóznak stratégia címszóval, ami csak M5 vagy M30-as idősikon képes működni. Nos, ilyen nem létezik. Aki ezt árulja az nem más, mint megélhetési bűnöző, maga az „ígérgető”. Értem én, hogy eladni olyan dolgot lehet amire megvan a kereslet. De attól, hogy az igény arra mutat, hogy ne kelljen dolgozni, és könnyű legyen az mellett, hogy még gyors is…….., no ez az ami a tőzsdén nem fog működni. Illetve aki ebben él és ezt keresi az lenne az „álmodozó”. Természetesen nincs ezzel semmi baj, (mindenki azt választja, ami neki jó) csak legyen vele tisztában, hogy az élete egy merő csalódás lesz. Itt nincs tuti, vagy biztos. Ha kicsit belegondolsz akkor nem lehetne a tőzsde az ami. Ha valami biztos lenne, nem lenne senki, aki beáll a másik oldalra.

Szerinted van-e realitása a csapatban történő kereskedésnek, vagy ez egy magányos szakma?
Ez egy magányos szakma…………
Ha belegondolsz, ha egy traderől csak két ember döntene mindkettőnek meg lenne a lehetősége, hogy a másikra mutogasson. Pár sorral feljebb beszéltünk a felelősségvállalásról. Ezzel együtt nekem is van egy kis „csoportom” akikkel skypeon keresztül, élő szóban szoktunk egymásal kommunikálni miközben kereskedünk. Természetesen nem megmondva, hogy ki mit csinál, hanem csak a lehetőségeket beszéljük át. Cselekedni mindenki a saját belátása szerint cselekszik, a saját felelősségére.

Voltak-e problémáid brókercégekkel?
Természetesen. 😀
Sajnos nehéz történet ez. Amíg a szabályozatlan piacon dolgozunk addig nehéz bárkiről előre megmondani, hogy mit képvisel. Sajnos amig ez a rendszer lesz, addig mindig lesz olyan, akire jobban ráhúzható a „fogadó iroda” kifejezés, mint a bróker címszó.

De ez az egész megint visszavezethető a felelősségvállalásra. Mármint, ha megtörténik a gond, akkor nincs kire mutogatni. A döntést, miszerint ott kereskedsz te magad hoztad meg. A maga egyszerűségével emeled kalapod és tovább lépsz.

Gondoltál már rá, hogy taníts másokat?
Volt már rá precedens. Van egy két ember, aki megtisztelt a bizalmával és meghallgatta a gondolataimat. Remélem nem fognak bottal kergetni, amiért felforgattam az életüket. 😀

Mit csinálnál másképp, ha elölről kellene kezdened az egészet?
Valahol feljebb beszéltem a „véletlenekről”
Mivel ilyenek nincsenek azt hiszem minden jó volt úgy, ahogy volt. Ma már tiszták a válaszok, amiket az akkori miértekre kaptam. Nehéz utat jártam be, de rengeteg tapasztalatot szereztem, ami meghatározza a mai életemet. Ismét megosztanék egy idézetet. Azt hiszem röviden de tömören benne van minden lényeges dolog.

„ Nincs „shortcut”, nincs egy könnyebb, vagy rövidebb út a kiserdőn keresztül. Ne keress „kiskaput”, ne akard megoldani „okosba”, mert NEM LEHET. Végig KELL JÁRNOD a sikerhez vezető utat, nem lehet bevenni pirulában. –(Kallo Géza)

Ennyi lenne a kérdések sora, amit kaptam tőled. Bár nem tudom mennyire szolgálják a válaszok bárkinek a fejlődését azért igyekeztem elrejteni benne egy két gondolatot, ami esetleg irányt mutathat. A lényeget mindenkinek magának kell megtalálni. 
Viszont egy pár szóban elmondanám a saját véleményemet mindarról, ami az oldaladon történt miután kitetted, amit kitettél. Azt hiszem egy nagyon őszinte „tükör” kerekedet belőle arról, hogy hol tart és merre felé halad a trader társadalom. Természetesen tisztelet a kivételnek, mert azért voltak, akik kimaradtak az áradatból és „emberek” maradtak. Bár nem feladatom bármit is értékelni, azért most mégis megteszem. Illetve nem, mert legyünk őszinték, mindaz, ami ott történt értékehetetlen. Ha valaki végigolvassa egy az egyben meg is kapja a választ, hogy miért nem lép ki senki a világ elé.

Mélyen elgondolkodtató, hogy egyesek mit meg nem engednek maguknak. 
Természetesen magától érthető módon éppen ezek az emberek vannak a legmélyebben. Egy szép nagy gödör van alattuk melyet napról napra tovább ásnak. Nem tudom miként lehetne érthetően kifejezni, hogy megértsék, ha abbahagynák az ásást, akkor már nem süllyednének mélyebbre. Ha semmi mást nem tennének csak a gödör oldalát kapargatnák, idővel annyi föld kerülne a talpuk alá, hogy elérhető lenne a gödör pereme, ami esetleg magában hordozná a kijutás lehetőségét. Mérhetetlenül szánalmas másban keresni megoldást a saját problémáinkra.

A teremtő ott van mindenkiben, a saját sorsát mindenki maga teremti meg. Az aki csak szenved és kapálózik saját magának köszönheti. Ő maga az, aki annyit tesz az egészbe, ami erre elég. Ezt kívülről senki és semmi nem tudja megváltoztatni. Mit gondoltok, az akinek sikerült elérni az általatok „álmodott” dolgot az hogy csinálta? Azt tudjuk, hogy megvásárolni nem lehet a tudást. Ezen túl a tudás édes kevés. A készségszint az, amit pénzre lehet váltani ebben a szakmában. (bár szerintem ez minden szakmára igaz) Ezek tények, amik magukban hordozzák a válaszokat a megoldásra. Rengeteg időt, munkát, kitartást és alázatot kell beletenni ebbe az egészbe. (persze tudom itt jön az, hogy ezek nagy szavak, és a minden ott van a neten, minek erre áldozni).
Teljesen mindegy, ki mennyi időt tett bele, a lényeg az, hogy hol tart. Nem kell senkinek nyilatkoznia erről. Bőven elég, ha ránéz a saját számlatörténetére. A válasz mindenről ott lesz. Mérhetetlen pontosággal mutatja meg a ki hol tart kérdésre a választ.

Nem titok, ahhoz, hogy továbbléphessünk elengedhetetlen tudni, hogy hol tartunk. Itt kezdődik minden. Enélkül senki nem tudhatja mit kell tennie a tovább érdekében. Valahol fent beszéltem arról, hogy ebben a világban semmi nem működik, ami a nagybetűs életben. Itt nem lehet mismásolni. Nem lehet másokra mutogatni és közben elbújni egy biztos fedezékbe. Itt nem lehet elmenekülni a problémák elől. Ez egy őszinte és igazságos világ. (Ha jobban belegondolok ha ilyen lenne a nagybetűs élet nagyon sok ember életképtelen lenne.) Itt teljes mellszéleséggel ki kell állni magunkért, ha problémánk van azt meg kell oldani, mert egészen addig, amig nem teszünk ellene, a probléma megmarad annak, ami.

Hölgyek és Urak! Egyszerű szavakkal élve el kell mondjam, itt nincsenek álmok, ha erre a szakmára adod a fejed nehéz út vár rád. Lehet magatok előtt tolni a szemétkupacot, amit megteremtetek, de ebben a világban értelmesebb minél hamarabb megszabadulni tőle. Akár elfogadjátok, akár nem, itt vége az álmodozó gyerekkornak. Nincsenek lehetőségek. Előre egyetlen út vezet. Nincs rövidebb, egyszerűbb út. Csak egy van és ha tetszik, ha nem, azon végig kell menni. Ahogy Kallo Géza mondja, nem lehet bevenni pirulában.

Nem tudok és nem is akarok senkit győzködni arról, hogy a tudásért dolgozni kell. Aki magától nem érti mindezt meg, az menthetetlen. Egyetlen dolgot azért még el kell mondanom. Nekem jó ez így. Nem dolgom senkin segíteni. (ahogy nem is lehet olyanon segíteni, aki nem akar változni) 
Teljesen rendben van, hogy beteszitek a pénzt. Olvasom a hibáitokat, amiket elkövettek és kegyetlenül elteszem, amit elém tesztek. Nem szégyenkezem ezért, mert ez a játék erről szól. Ha tetszik, ha nem, egymás pénzére vadászunk. Annyit szoktam mindössze mondani, hogy vigyázzatok, el ne fogyjon a pénz a számláról, mert akkor vége van az álmoknak.

Végezetül mégy annyit Zoli, hogy ha nem lenne mögöttünk ennyi idő és nem a segítő szándék vezérelne az irányodban, nem tettem volna mindezt meg. Mindent megtettek a kedves emberek azért, hogy bent maradjak a saját kis világomban.

Hofi Géza bácsi szavaival élve……..
„Akinek nem inge ne vegye magára, de akinek igen, az öltözzön már fel végre”