Vladimir Ribakov előadás volt Budapesten a HotForex jóvoltából. Az ismert mentor és számlakezelő betekintést engedett a piaci gondolkodásmódjába. Nekem nagy csalódás volt, amit a “divergenciák mesterétől” láttam.

A Hotel Intercontinentálban gyűltek össze az érdeklődők, alig százan. Vladimir Ribakov egy nemzetközi szinten is ismert név. Jól felépítette magát az elmúlt évek során az internetes megjelenéseivel és a fizetős szignálszolgáltatásával. Úgy tűnik ennyi elég is, hogy egy brókercég felkarolja az embert. Ha hetente már ezren megnézik a Youtube videóidat, akár te is lehetsz sztár trader.

Aki az árfolyammozgásból szeretne profitálni, annak saját jól felfogott érdekében azokat a szakaszokat kell megtalálnia és kereskednie, ahol az ár:

  • Rövidebb idő alatt nagyobb távolságokat képes megtenni, lehetőleg dinamikusan, jelentősebb korrekciók nélkül.
  • Elsősorban trendirányban, hogy esélyed legyen minél nagyobb távolságokra eljutni a számodra kedvező irányú mozgásban.

Ezekre a felismerésekre a legtöbb haladó kereskedő pár év próbálkozás után magától is rájön. Kérdés, hogy tud-e hozzájuk megfelelő szabályokat felállítani. Ezzel szemben Vladimir Ribakov az előadás során általa elmondottak alapján ott tart, hogy:

  • A csúcsokat vadássza, a fordulókat keresi, és az erőtlen korrekciós mozgásokban kereskedik.
  • Fix célárakkal dolgozik, ezáltal esélyt sem hagy magának a nagyobb nyereségek elérésére.

Ciklusokról beszélt, amiket heti, napi, órás, négyórás felbontások alapján azonosít. Azt már megfigyelte, hogy a különböző időtávokon futó hullámok hogyan építik egymást. A kezdők szerintem nem sokat értettek meg belőle, a haladók pedig néha csak mosolyogtak az ellentmondásokon. Szó volt még a fibonacci számokról, és az általuk képviselt jelentős szintekről (38,2%, 50%, 61,8%, stb). Csak épp a rajzeszközt használta elég sajátosan a mester, hol ebbe, hol abba az irányba húzva a kezdő és a végpontokat. Az okos pénz (smart money), és a nagy játékosok (big boys) szavakkal pedig azt próbálta sugallni, mintha ő pontosan tisztában lenne azzal, hogyan gondolkoznak azok a piaci szereplők, akik szerinte befolyásolni képesek az árfolyamok mozgását. Még az opciós lejáratokat is beleszőtte az előadásába. Azok a barátaim, akik valóban keményen opcióznak, kénytelenek voltak erősen megkapaszkodni a székük szélében, hogy le ne essenek róla. Ők sem értették, hogy az előadó mit is akart ebből kihozni, de egy tapasztalatlan kezdőt biztos jól el lehet kábítani az ilyen félinformációkkal.

Nem mutatott sem hiteles statisztikát, sem múltbéli kötéseket. Csak a szokásos módon, a múltból kiragadott, számára kedvező szituációkban berajzolt képernyőmentésekkel próbálta a saját állításait alátámasztani, vagy a prezentációs táblára rajzolt. Ha kérdést kapott, sokszor elterelte a témát, ködösített, mellé beszélt, vagy a “később visszatérünk rá” szófordulattal próbált menekülni a helyzetből.

A Vladimir Ribakov előadás során sokszor elhangzott a divergencia kifejezés. Egy idő után a mellettem ülő szakállas úr feltette neki a kérdést: Ugyan árulja már el, az üres chart szerinte mivel divergál? Na, erre végül kibökte, hogy az MACD-vel, meg a stochastikkal, vagy más indikátorokkal. Önmagában csak a divergenciáról, mint jelenségről beszélt, a kialakulásainak okairól már nem. Pedig egy hagyományos, vagy rejtett divergencia megjelenése komoly információtartalommal bír.

Persze a kisebb idősíkokon (M1-M5-M15) nincs túlzott jelentősége, valószínűleg ezért is kereskedik napos időtávokon. Azt külön kiemelete, hogy szerinte a hosszú távú kereskedésekkel, biztonságosabban, és több pénzt lehet keresni, mint a napon belüliekkel. Erről én egyáltalán nem vagyok meggyőződve, sőt. Napos charton milyen időközönként jöhet egy-egy potenciális belépő? Milyen tőkével és mekkora kockázattal kellene kereskedni, hogy anyagilag megérje csinálni az egészet?

Kedvence az MACD indikátor. Az általa publikált képeken viszont elég sajátosan értelmezi a divergenciát. Szerinte a main és signal vonalak közti területet ábrázoló hisztogram csúcsai és az árfolyam közt kell elsősorban az eltéréseket figyelni. A legtöbb prezentációs képén ugyanis ez szerepel. Valóban így helyes? Vagy inkább az MACD main vonala és az árfolyamgrafikon közti eltéréseket kellene vizsgálni?

Adott egy fickó, aki alap indikátorokat használ, alap beállításokkal, és állítólag nyereséges. A kereskedők nagy része ugyanezt teszi, de a többségük mégis veszít. Én nem állítom, hogy nem keres pénzt, de nekem valahogy erős kétségeim vannak ezzel kapcsolatban. Viszont ha egyetlen használható rendszere ez az MACD divergencia, akkor azt is értem miért kényszerült nagyobb idősíkra, és miért csak a korrekciókban kereskedik.

Én két kérdést tettem fel. Az első, a fentebb már leírt piaci gondolkodásmódra vonatkozott. Miért engedi el az orra előtt a dinamikus, nagy távolságokat megtevő, általa ciklusnak hívott hullámot, amiben akár szépen kereshetne, és miért az erőtlen korrekciókban próbál meg pénzt csinálni? A válasza: Szerinte ez a nagyobb biztonságú kereskedés, és a magasabb idősíkok iránya is ezt erősíti számára.

Következő kérdésem: Ha (szerinte) a magasabb idősík irányában kereskedik, akkor miért alkalmaz fix célárat (fibo 38,2%, 50%), miért nem engedi el a kereskedést? Az erre adott válasza már elég ködös volt számomra. Ott elakadtam, ahol enyhén személyeskedően arra utalt, mintha “én meg lennék zavarodva”. Innentől ráhagytam az egészet. Ki vagyok én, hogy egy mester tréderrel vitatkozzam, és próbáljak rávilágítani az egész gondolatmenetének a gyenge pontjaira? Ez az ő világa, az ő igazsága, ő ebben hisz, itt tart, ennyit tud. 🙂

Nagyon pozitív volt viszont a vendéglátás. Pazar volt a szünetekben az étel és az italválaszték. Csillagos ötös a szállodának.