A legtöbb pénzügyi intézmény, a hiedelmekkel ellentétben nem részesíti előnyben a technikai elemzést. Egészen mást vizsgálnak, mint a technikai  forex tréderek, lássuk hát mik is ezek.

Hangsúlyoznám, nem azt mondom, hogy a technikai képet a „nagyok” közül senki sem veszi figyelembe, de a döntést ritkán hozzák technikai jelzések alapján. Hogy miért van ennek jelentősége? Azért, mert a valódi devizapiacot ők mozgatják, a forexpiac, azaz a spekulatív magántőke, csak egy nagyon kis szeletecske, elenyésző piacbefolyásoló hatással. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy a forexpiac pozitív vagy negatív értelemben vett „elszenvedője” a valódi devizatőzsdének, és szó szerint sodródik az árral. Így nem árt tudni, mit figyel az, aki ezt mozgatja…

Ha érdekel, hogy mi is van a „charton túl”, akkor ez a cikk most neked szól!
Ha nagyon banális szintről akarunk építkezni, akkor ez is egy olyan piac, mint bármelyik másik a világban, akár mint a sarki zöldségpiac, az árakat a kereslet/kínálat viszonya határozza meg. De mi határozza meg a keresletet és a kínálatot?
Fundamentális szempontból a devizák árfolyamalakulására 3 főbb szempontot határoznék meg:

  • az adott deviza (és a mögötte lévő állam) makrogazdasági kilátásai
  • a forgalomban lévő pénzmennyiség alakulása
  • az adott devizában elérhető kockázatmentes hozamszint és az infláció.

Ha ezt a 3 tényezőt megvizsgálod, hatalmas segítség lehet abban, hogy mit is kellene tenned. Különös tekintettel igaz ez, ha swing trader vagy. Azt azért szeretném kiemelni, hogy a váratlan események megjóslására ez sem alkalmas, mint más sem, de normál piaci körülmények között sokat segít, ha így is szemléled.

Lássuk hogyan lehet ezt egyszerűen:
Talán a legnehezebben megfogható, a makrogazdasági kilátás. Ha azt halljuk egy gazdaságról, hogy lassul, vagy lassul a növekedése, vagy rohamosan nő az államadóssága, az romló gazdasági fundamentumokat jelöl, ezáltal csökkenhet az adott deviza iránti kereslet, a külföldiek beruházási hajlandósága és így a tőke beáramlás is.  A konzekvencia egyértelmű, az adott deviza/gazdaság várhatóan tartósan fog gyengülni. Különösen igaz lehet ez olyan államok esetében, amelyek devizája erősen korrelál valamilyen pénzügyi instrumentummal, aminek romlanak a kilátásai. Nézhetjük pl. Norvégiát, aminek koronája többnyire együtt mozog az olajjal, de ide sorolhatjuk az arab országokat, akik devizája jelentősen gyengült az olajár csökkenés következtében. Ha tartós a befolyásoló fundamentum gyengélkedése, a vele korreláló deviza is nagy eséllyel ezt le fogja követni. Természetesen ez fordítva is igaz, tehát javuló kilátások odavonzzák a külföldi tőkét, és a növekvő vételi erő, az erősödés irányába fogja mozdítani a devizát.

A forgalomban lévő pénzmennyiség legalább ilyen fontos. Ha egy állam növeli a pénzmennyiséget, vagy esetleg növeli a pénzmennyiség növelésének ütemét is, az gyengülést fog hozni. De miért is? Van egy adott gazdaság, X összegű GDP-vel. Tegyük fel, hogy a GDP nem nő, ráadásul deflációs kockázatok vannak. Az adott állam jegybankja kitalálja, hogy beavatkozik a gazdaságba, hogy hasson a GDP-re és elkezd pénzt nyomtatni. Mi fog történni: rövidtávon ettől a GDP nem fog jelentősen megváltozni, de a GDP-hez viszonyított pénzmennyiség viszont hirtelen megnő. A konzekvencia a deviza gyengülése, mert egységnyi pénz mögött kevesebb érték lesz, értéktelenedni kezd a konkrét deviza.

Nézzük ezt a napjainkban: az USA a 2008-as válság után elkezdte a QE pénznyomtatási programjait, és a dollár jelentősen begyengült. Ezt követően, pár évre rá jól látható volt a régi nagy igazság, „a vegyél a pletykára, adj el a hírre!” Ugyanis mikor egyre több neves politikus célzott arra, hogy az EKB is követni fogja a FED példáját, ekkor az euró szinte sosem látott módon elkezdett gyengülni, a dollár emiatt pedig újra erősödni kezdett, és rég nem látott csúcsokat döntögetett, már az árfolyamparitás állapota is látótérbe került. Ez már akkor megtörtént, amikor még csak tervezgették, de a piac mégis elhitte és beárazta. De azt is tudni kell, hogy ha egy deviza nagyon erős, az káros. Ekkor az exportáló vállalatok versenyképessége romlik, ami megint nem tesz túl jót a gazdaságnak, beavatkozhat újra a jegybank, hogy visszagyengítse. Szubjektív véleményem szerint emiatt nem valószínű a dollár további tartós erősödése sem, a mérleget egyensúlyi állapotban kell tartani, az utóbbi hónapokban ezt láthatjuk.

Javaslom, hogy nagyon is érdemes követnetek azt, hogy mikor ki kezd el pénzt nyomtatni vagy azt befejezni, mert az egy akkora gazdasági hatás, ami nem egy fél óra alatt fog az árfolyamokba beárazódni. (trend..)
Azonban ha egy gazdaság elkezd dübörögni,  a GDP növekedés gyorsul, a beszerzési menedzser index emelkedik, akkor egyre többen akarnak részesülni ebből a pozitív tendenciából, elkezdenek itt beruházni, befektetni és elkezdik venni az adott devizát. Azaz a fordítottja is igaz lesz, jön az erősödés. Számomra a kedvenc fundamentális indikátor azonban az adott deviza kamatszintje és annak elképesztő erejű árfolyambefolyásoló hatása. Aki járatos a határidős, az opciós tőzsdéken, és érti is amit csinál, az tudja miről beszélek.

Hogy megvilágítsam ez utóbbinak a fontosságát, menjünk vissza néhány évet az időben. Legyen mondjuk 2008, amikor átlagban 8% körül volt a jegybanki alapkamat és a kockázatmentes hozam (bubor) is idehaza. Ebben az időben Svájcban ugyanez 2% körül volt. Nézzük az egyszerű svájci ember esetét: hát idehaza Svájcban adnak 2% kamatot a bankban, a magyaroknál meg 8%-ot. Átváltom a pénzemet forintra, megkapom a 8%-ot, visszaváltom és kinevetem a többieket, hogy ők 2%-ot kaptak, én pedig 8-at tisztán realizáltam.

De hol a probléma? Én már akkor pénzügyi területen dolgoztam, de mégsem láttam a svájciakat, hogy sorban álltak volna a magyar bankoknál számlát nyitni. Vagy ti láttatok? Az ok egyszerű: a kamatszint erősen korrelál az inflációval (ok-okozati összefüggés), ezáltal a pénz értékével is. Ha magas a kamat, akkor a pénz is inflálódik, és a likviditás fenntartásához is több pénz kell a gazdaságba, a jegybank nyomtat, ezáltal jön a deviza értéktelenedés.

Ebből következik a legfontosabb: a kamatkülönbségek és az ebből keletkező erőviszonyok alakulása miatt a magasabb kamatú devizának hosszabb távon gyengülnie kell az alacsonyabb kamatú devizával szemben. Ez az összefüggés pontosan meghatározhatóvá teszi egy adott devizapár esetében a várható árfolyamokat, amiket jól tükröznek a határidős devizaárfolyamok is. Ennek az előnnyé alakítható hatásnak az ellensúlyozására alkalmazza a brókered rollover kamatot!

Mennyi lesz egy adott devizapár várható árfolyama pl. 1 év múlva? Az az érdekes, hogy laboratóriumi körülmények között (ami azért valljuk be, nem biztosított) ez hajszálpontosan megállapítható lenne, mert a várható árfolyam az azonos időpontra szóló határidős devizaárfolyammal azonos. Ezt az összefüggést hívják kamatparitásnak.

Összefoglalóan, a fenti példában jól tették a svájciak, hogy nem vettek forintot és fektetettek betétekbe, mert a deviza árfolyamába ez az erőhatás csak idő kérdése volt, hogy mikor árazódik be. Mi magyarok is ilyen bölcsek lettünk volna, ha ugyanezt nem akartuk volna meglovagolni devizahitelekkel, de véletlenül sem akarok politizálni. Utólag persze könnyű okosnak lenni, de a kamatparitásban az a jó, hogy előre is jól becsülhető, hogy hol lenne az adott devizapár egyensúlyi árfolyama. Ha két deviza között nem nagy a kamatkülönbség, mint ami többnyire most megfelel a valóságnak, akkor inkább oldalazó, helyben hullámzó piacokat indokolnak a kamatok. Rövidtávon persze bármi megtörténhet.

Hogyan használhatod ezeket? Akár szűrőként, akár poziba lépéshez, záráshoz. Ha trendkereskedő vagy, és a fentiek pl. egy adott deviza gyengülését mutatják technikai kép alapján, a fundamentum pedig kő kemény erősödést indokol, nem biztos, hogy érdemes a pozit megnyitnod.

Sok sikert!
Bankár