Stop vagy nem stop

STOP vagy nem STOP? Kicsit másként talán azt is kérdezhetném, „lenni vagy nem lenni”.

Véleményem szerint egy örök téma, ami folyamatosan előtérbe kerül, ha akarjuk, ha nem. Két csoport létezik, az egyik használja a másik nem. A magyarázat mindkét oldalnak akad bőven, kifogyhatatlanul. Természetesen én is leparkoltam az egyik oldalon. Legalábbis mára elérkeztem oda, ahol a saját egyéni véleményem szerint egy kereskedőnek állnia kell. Mivel az tiszta, hogy miért itt, inkább a másik oldalt igyekszem megvizsgálni. Aki ott, azok vajon miért ott?

Az a történet, hogy mi a jó számomra, az nem kérdés. Abban a „világban” ahol én dolgozok, azok az emberek, akikkel kapcsolatom van, akikről tudom, hogy „megélhetési kereskedők”, szigorú szabályok szerint építették be a kockázat kezelés történetbe a STOP használatát. Ez olyan része a „rendszerüknek” ami… No, de erről majd egy kicsit később.

Nézzük ezt a nincs STOP dolgot. Mi lehet a magyarázat?

Igen, ez a legjobb rész. Ezt mindenki nagyon meg tudja magyarázni. Ebből kifolyólag ezt nekem már nem kell megtennem. Van, aki „újításnak” hívja, van aki ezért – van aki azért. A lényeg, hogy sokan vannak. Okosak és persze tudják, hogy mit csinálnak. Amiről én szeretnék pár gondolatot megosztani az az ok lenne, ami kiváltja ezt a történetet. Természetesen ez is csak egy esetleges magyarázat, amit én gondolok bele a dologba.

Vitatkozni nem tudok, és persze nem is akarok senkivel. Bármilyen hihetetlen nekem minden jó úgy ahogy van. Igazán önző vagyok ezen a téren. Semmi más nem érdekkel, csak én magam. Ezt párosítom egy csipetnyi őszinteséggel, amivel tudom, hogy sokszor bántok másokat. Persze azt is tudom, hogy nem a bántó szándék az, ami engem vezérrel. Tisztában vagyok vele, hogy a túloldalon nehéz úgy meghallani a szavakat, hogy az azt szolgálja, amiért kimondásra kerültek. Ez már egy külön történet, amiért már annak kell dolgozni aki hallgatja a szavakat. Nehéz dolog őszintén élni, ezt igazolni tudom. Viszont szerencsére, ha nem is sokszor, de az élet is igazolja, hogy azért vannak, akik megértik az üzenetet. Volt rá példa, hogy egy beszélgetés vége az lett, hogy sírva távozott, aki hallgatott. Volt ilyen, de ugyanez az ember volt, aki ezután azért keresett meg, hogy köszöntét fejezze ki. Elmondása szerint szörnyen fájt, de valamiért egyszer csak ráébredt, hogy nem mást halott, mint az „igazságot”. Akkor és ott megértette, nem azért fájt amit halott, mert bántottam, a fájdalmat az „igazság” okozta. Talán joggal nevezhetjük ébredésnek magát a folyamatot, ami ezután következett nála …….

De vissza a témához. Az okok.

1, FÉLELEM

Igen, de mitől is? Félelem a VESZTESÉGTŐL. 
Azt hiszem ez az alap. Ezt kellene észrevenni, és megérteni. Ez az érzés, ami blokkol, és téves utakra viszi a cselekvést. Ha valamit a félelem vezérel annak a vége a menekülés. Nincs vele gond, valószínűleg ez emberi reakció a túlélésre. Ez rendben is van, csak ugye a tőzsde világában ez nem tud működni. Itt nincs miért menekülni. Tudom és látom, hogy vannak, akik üldözöttként élik az életüket kereskedés közben. Őket márpedig figyelik. A bróker mást se tesz, mint a stopjaikat kergeti…… Ismerős? Persze ugye az tiszta, hogy ez megint nem más így, mint magyarázat.

Ennek és hasonló problémáknak a megoldása ugye a CSUSZÓ STOP, aztán mikor már annyit kell húzogatni, hogy unalmassá válik, jön el a pillanat amikor egyszerűbbnek tűnik letörölni. Illetve ott vannak a profik, akik már alapból nem bajlódnak ilyen felesleges dolgokkal. Tulajdonképen, ahogy egy nem kis előadáson (kb. 500 ember hallgatta az előadót) hallottam egy óvatlanul feltett kérdésre adott válaszban: „MINEK AZ? MINEK BETENNI MIKOR UGY IS OTT ÜLÖK?!” No igen, persze.

Természetesen ez is egy megközelítése a dolgoknak. Nincs ezzel semmi gond, sőt. Ismerek olyanokat, köztük magamat is, akik különösen örülnek az ilyen hozzá állásnak. Nem tudom kell e mondanom, hogy a tőzsdejátékban egymás pénzére vadászunk??? Ebben a kérdésben megbujt a válasz is, mármint, hogy mi az öröm oka. De haladjunk, lépjünk túl a félelem dolgon. Talán nem lep meg senkit, de ezzel nem zárható le a történet.

2, EGÓ

Vagy kicsit kibontva a „NEHOGY NE LEGYEN MÁR IGAZAM” mentalitás.

Ismét egy fejben futó történet. Valami, ami mélyen ott lakik mindenkiben. Valamiért úgy vagyunk összerakva, hogy mindig az igazunkat keressük. Ennek tükrében egy nehéz történet, hogy bármilyen cselekvésünknek az legyen a vége, hogy nem úgy van, ahogy azt mi gondoljuk. Visszatérve a STOP dologra. Ha azt valamiért eléri az ár, akkor ugye vége. Vagyis az EGO nyelvére lefordítva, akkor nem volt igazunk. Nem tudom ezt túlmagyarázni, voltak, akik már megtették helyettem, ezért inkább idéznék:

„Bár kevesen ismernék be, de igazság szerint a tipikus trader azt akarja, hogy igaza legyen minden egyes tradben. Megszállottan próbál keresni bizonyosságot ott, ahol egyszerűen nem létezik. A dolog iróniája, hogyha teljesen elfogadná a tényt, hogy a bizonyosság nem létezik, akkor létrehozná a számára szükséges bizonyosságot. Teljesen biztos lenne a bizonytalanságban. Amikor eléred az egyes setupok bizonytalanságának elfogadását, és minden egyes pillanat egyediségét, a kereskedéssel kapcsolatos frusztrációid véget érnek. Továbbá nem leszel többé hajlamos azokra a kereskedési hibákra melyek lerombolják az önbizalmadat.” – Mark Douglas: Traiding in the zone

Az igazság keresése………..

Ebben a világban ez nem nagyon létezik, legalábbis nem ezzel a kifejezéssel. Maga a kereskedés nem arról szól, hogy megmondjuk a TUTIT. Ez szinte egy lehetetlen feladat. Aki ezt kergeti, az csak saját magát csapja be. Tetszik vagy sem, a kereskedés nem erről szól! /Csendesen megjegyezném, ez egy kicsit már túlmutat a STOP történeten/ Akár tetszik, akár nem, be kell látnunk, hogy előnyt csak akkor, szerezhetünk, ha tudatosan tisztában vagyunk azzal, hogy „módszerünk” valószínűségen alapul. Azaz igazából bármi, amit végzünk, nem más, csak erős becslés. Ebből kifolyólag nem tévedhetetlen. Talán ennek kellene a legelső leckének lennie, amit meg kellene tanulnunk, mint kereskedő. Tovább ragozva, mondhatnám azt is, addig semmit nem érdemes kötni, amíg ezt nem tanultuk meg.

Tudjátok az igazság az, hogy mindenki „nyerni” megy a piacokra. Jobb esetben ezért mindenki megtanul valamit. Szoktam mondani, hogy nekünk az lenne a dolgunk, hogy megtaláljuk azokat, akik felületes, vagy hiányos tudással mennek ki a piacra. A pimasz mondatom: „látom a hibákat”. Pimasz vagy sem, a lényeg, hogy igaz. Hamar kiszűröm azokat a tényeket, amiket azok hagynak ott a charton, akik nem felkészültek. Egyszerűen kiabál a történet, hogy épp most sétálnak csapdába a „gyenge kezek”. Ők azok, akik nincsenek arra felkészülve sem tudás sem pedig mentális alapon, hogy márpedig az ár a jelzés ellenére választhatja a másik utat. Már mondtam, NINCS TUTI.

Mindig van másik kimenettel, mint ami lehetséges. Tetszik vagy sem, azok lesznek a „lúzerek” akik nem tudnak alkalmazkodni. A felkészületlenek, akik kétségbeesnek, akiket meglep, ha a piac ép egy másik utat választ. Tudom, sokan érvelnek a manipuláció történettel. Persze és igen, egész biztos nem lehet máskép.  Mindenesetre csendesen megjegyezném, hogy létezik olyan, hogy „erős kezek”. Ha a tudás mögött egy kis tőke is megbújik, érdekes dolgokra képes páros tud kialakulni belőlük. De a lényeg, amire ki akarok lyukadni, annyi lenne, hogy a „meglepetésekre” illene mentálisan felkészülni. Ha másért nem, hát azért, hogy ne legyen meglepetés. Persze itt megjegyezném azt az apróságot, hogy ezekre a meglepetésekre, amik elé a piac állít minket 150 év kereskedői gyakorlat sem lesz megoldás. Valamin változtatni kell, méghozzá nagyon.

Mondom a magamét, bár szeretném tudni, hogy nem feleslegesen. Erre a történetre, amiről beszéltem a STOP nélküli kereskedés nem jelent megoldást.

3, Mi történik, miközben ellenünk megy az ár?

Mert ugye megteheti. Megteheti, mert nincs ott az a piaci megbízás, ami a „rossz döntés” eredményét lezárná.  Márpedig, ha ez nem történik meg, elég furcsa dolgok alakulhatnak ki. Persze mindig kérdés, hogy az adott helyzet, egy trend milyen fázisában történik. Vannak egyszerűbb és sajnos léteznek nehezebb helyzetek. Igazából mindegy melyik történik. A lényeg, hogy szétesik a fókusz. Az a fókusz, aminek a kereskedésről kellene szólnia. Ehelyett megjelenik a túlélésért folytatott harc. Mindegy ki mit mond, ez nem lehet más, mint harc. Ez a program fut ott mélyen. Nem hiszem, hogy bárki élvezni tudná, hogy a piac ellene megy, és teszi ezt minden kontrol nélkül. Itt jön a képbe az alávásárlás, vagy nevezzük hígításnak. Oké, bocsánat, akkor legyen a méltán világhírű Martingale stratégia. Máris egyre mélyebre jutunk. De nem, itt én meg is állnék. Ennyi is sok. Őszintén mondom, nem gondolom, hogy erre létezhet megoldás. Egyetlen kérdés vár itt már csak válaszra. Kinek meddig bírja a tőkéje. Ennyi, tehát a MEDDIG, semmi más.

De kérném, hogy most egy kicsit vezessük át a dolgot arra az oldalra, hogy mi NEM történik aközben, amíg ebben az állapotban küzdünk a piaccal. No mi az, ami ilyenkor kimarad? A válasz szörnyen egyszerű. Ilyenkor elmarad mindaz amiért tulajdonképen oda ültünk a gép elé. Igen, ilyenkor senki nem kereskedik. Kereskedési szituációk tucatjai, vagy akár százai (függvénye a milyen mélyen járunk dolog) peregnek le anélkül, hogy rájuk figyelnénk. Ehelyett mi ugye „sebzett vadként” menekülünk és igyekszünk életben maradni.

Igen, a piac lesz olyan kegyes és megteszi, hogy visszamegy a kiindulási ponthoz. Megteszi, hogy úgy érezhessük, igazunk volt. Hálás történet. Azt már le se írom, hogy a mélységeket megélt történet vége az, hogy pár pont pluszban (értéktelenül) zárásra kerülnek. Így lesz igazán szép és kerek az egész történet. Nem elég a „szenvedés” még kimarad az „értelem” is. De mindegy is……… Mindenki a maga élete teremtője……… Persze kinek a pap, kinek a papné…….

Ami viszont fontos lenne. Akár értitek, akár nem, akár tetszik, akár nem. A tőzsde világában egyetlen egy dolog van a mi kezünkben. Egyetlen egy dolog, amit mi határozunk meg, amit mi kezelünk. Ez pedig nem más, mint a KOCKÁZAT ÉRTÉKE. A stop távolsága és az arra betett pozíció méret az egyetlen dolog, amiről tudatosan, találgatások nélkül hozhatunk döntést. Minden más nem a mi kezünkben van!

Tehát a kockázat mérete…..

Kicsit feljebb belekezdtem valamibe, amit félre tettem. Talán itt van értelme újra elővenni. Tehát azok a kereskedők, akik szigorú szabályok szerint építették be a kockázatkezelés történetbe a STOP használatát. Ők lenének azok, akik megértették ennek a dolognak a fontosságát. Valahogy rájöttek, hogy mindaz, amit csinálnak egy életre szóló történet, amiben a tökére hatalmas szükség van. Szükség van rá, mert dolgozni csak abból lehet. Ennek fényében és tudatában mondhatnám, hogy a tőke védelmét hasonló fontosági szintre emelték, mint ahol a saját életük szereppel. Az egész „szakma” lényege a tartósságban rejtőzik. Tartósan, és kitartóan csinálni kell a dolgot ahhoz, hogy egyszer valaki elérkezhessen oda, hogy tényleg pénzt termel, tehát azt mondhatja, hogy „megélhetési kereskedő”. De nem lehet tartósságról beszélni, ha nincs meg a fedezet. Igen, azt hiszem tényleg egy ördögi kör…….. Talán itt válik érthetővé a „lenni vagy nem lenni” megjegyzés.

Ezt lehetne tovább boncolgatni, de azt hiszem már így is többet írtam, mint amit akartam. Elnézéseteket kérem, ha hosszú lett!!!! Remélem lesz, aki nem csak olvassa, hanem esetleg érti is, amiről beszélni próbáltam.

Megjegyzésként még pár sort.

Ha jól számolom, lassan két éve vagyok itt köztetek. Ez a két év igazi „aranybánya” volt bizonyos dolgok megértésében. Nem mondom, hogy egyszerű volt megértenem az üzenetet, amit nekem szántatok, de mára azért talán célba ért. Ha lassan is, de megértettem azt a dolgot, miszerint nem lehet azon segíteni, aki nem kér a segítségből. Ma már tisztán tudom, hogy nagy hibát követtem el mikor segítő szándékkal álltam a világ elé. Igen, persze szemét vagyok, igen ez így igaz. Szemét, mert azért ingyen senkinek nem osztogatok semmit (bár, véleményem szerint ez az iromány is tartalmaz érdekes dolgokat). De a lényeg. Azt hiszem eljutottam oda, hogy kimondjam elég volt. Nem harcolhatok olyan dolgokért, ami nem kell a világnak. Azt hiszem elértem a végéhez. Ráébredtem, hogy jobban járok, ha megtudakolom a „bölcsektől”, hogy miként kell élni eben a világban. Nem tudok és nem is akarok küzdeni olyanokkal akik, ……………… Nem hozok neveket, ez olyan, akinek nem inge…. történet.

Azt nem mondom, hogy távozom, mert annyira még nem terhelt a „biztosítékom”, de erősen elcsendesedem. Ha másnak nem is, de nekem legalább jobb lesz. Az időmet igyekszem hasznosabb dolgokra fordítani, talán idővel mindenki jobban jár vele. Persze igen. Most valószínűleg azt gondokjártok, no megint egy okos. De nem, sajnos nem, én ahogy kb. 2 éve is most is ugyan azt vallom. Idézem magam: Szókratész szavaival élve: „minden ember azt hiszi, hogy tud valamit, de ő azt hangsúlyozta, hogy ő azért bölcsebb ezeknél, mert tudja, hogy semmit sem tud!„ Bár az idő lépked, én ma is megmaradtam e gondolat mögött. Tehát az egyetlen dolog, amit igazán tudok az a SEMMI.

Oké, akkor tényleg itt a vége. De nem, még egy gondolat.

Hölgyek-Urak!

Maga a kereskedés egy SZAKMA. Ebből az apró dologból kifolyólag jutalmat csak annyit oszt a piac amennyiért megdolgoztunk. Sajnos ez az egész egy TUDÁS ALAPÚ történet (bár azt hiszem minden szakma az). Ebből kifolyólag mindenkinek annyi jut amennyiért megdolgozott. Nem vélt és remélt „tudásról” beszélek, nem az „álmok” világáról. A beletett munka hoz majd eredményt. Minden más itt kevés. Persze tiszta sor, hogy mindenki azért kezd a dolognak, hogy pénzt keressen. Ezzel semmi probléma. A gondok és a csalódások akkor jönnek, mikor valaki elakad az első „lépcsőfokok” környékén………

Még a kedvenc idézettem és tényleg itt se vagyok.

„ Nincs „shortcut”, nincs egy könnyebb, vagy rövidebb út a kiserdőn keresztül. Ne keress „kiskaput”, ne akard megoldani „okosba”, mert NEM LEHET. Végig KELL JÁRNOD a sikerhez vezető utat, nem lehet bevenni pirulában. „ – Kallo Géza

Nézd meg a kockázatkezelésről készült előadásom felvételét!
Az előadás felvételének megtekintéséhez jelentkezz be! Ha még nincs fiókod, REGISZTRÁLJ!